TELEKES BÉLA: NAPHEGYRE ÉJVÖLGYBŐL
Fönn, szép kupolás palotádban!
Idelenn az Éjvölgy szürkül, a mély…
Itt élek én, palotátlan.
De fénnyé hadd bűvöljem:
Fönn csak te is, óh, oly bizton állj,
Mint lenn én állok e völgyben.
Csupa megterülő meseasztal!
Minekünk a kevés is mily mesekincs,
Ha kivivtuk iszonyú harccal.
Nagyok üdvei a kicsi módnak!
A te játszva elért nagy diadalaid
Lehetnek-e boldogítóbbak?
A boldogság egyetlen!
Naphegy vagy Éjvölgy – mindegy, úgy élj:
Benn égjen a nap a szívedben.