GELLÉRT OSZKÁR: LELKED TAVÁN
GELLÉRT OSZKÁR: LELKED TAVÁN
Akarod látni lelked tavát?
Add a kezed, fogózz belém erősen.
Ködökön át és fellegeken át
Szállunk alá majd, kiváncsi asszony.
Add a kezed, fogózz belém erősen.
Ködökön át és fellegeken át
Szállunk alá majd, kiváncsi asszony.
Add a kezed, de le ne szakadj valahogy.
A téboly vár, ha egyedül zuhansz.
S a vakság vár, ha rámtekintesz.
Téboly és vakság: ez a sorsa,
Ki ködök és fellegek párnáira rogy –
Vagy szembenéz.
A téboly vár, ha egyedül zuhansz.
S a vakság vár, ha rámtekintesz.
Téboly és vakság: ez a sorsa,
Ki ködök és fellegek párnáira rogy –
Vagy szembenéz.
Ködökön át és fellegeken át
Ereszkedünk a tótükör fölé,
Mely lelked rajzát tisztán veri vissza
S mely minden húst lobogva elemészt.
Ereszkedünk a tótükör fölé,
Mely lelked rajzát tisztán veri vissza
S mely minden húst lobogva elemészt.
Fellegek oszolnak, ködök fölszakadnak,
Ereszkedünk. És kéklik már az ég.
És itt vagyunk és ez vagy itt: csodás tó,
Lelked tava, mely örök fényben ég
S árnyéktalan aranylik benne együtt
S egyszerre nap és hold és csillagok.
Ereszkedünk. És kéklik már az ég.
És itt vagyunk és ez vagy itt: csodás tó,
Lelked tava, mely örök fényben ég
S árnyéktalan aranylik benne együtt
S egyszerre nap és hold és csillagok.
Nézd, itt vagyunk s én melletted vagyok.
Ne félj. Csak hallgasd a sugár-zenét.
S csak mereven hajolj a tó szinére –
Ne félj. Csak hallgasd a sugár-zenét.
S csak mereven hajolj a tó szinére –
Jaj, most felém fordult tekinteted:
És vége már. Megmozdul a fenék,
Rettentő farkak fölverik az alját,
Ébrednek szörnyei és a napot, a holdat,
A csillagokat, a szemeidet befalják.
És vége már. Megmozdul a fenék,
Rettentő farkak fölverik az alját,
Ébrednek szörnyei és a napot, a holdat,
A csillagokat, a szemeidet befalják.
