GELLÉRT OSZKÁR: A KEDVES TÜRELMETLEN
GELLÉRT OSZKÁR: A KEDVES TÜRELMETLEN
Szekfü, ismered-e a rezeda szagát?
Vagy csak magatoknak illatoztok virágok?
Vagy csak magatoknak illatoztok virágok?
Málna, ismered-e a ribizke izét?
Vagy csak magatoknak édesedtek gyümölcsök?
Vagy csak magatoknak édesedtek gyümölcsök?
Villám, ismered-e a szőke napsugárt?
Vagy csak magatoknak ragyogtok égi fények?
Vagy csak magatoknak ragyogtok égi fények?
Kedvesem ma soká várt rám a kertben.
Sóhajtozott, hogy nem jövök időre.
Keszkenőjét tépdeste egyre duzzogóbban.
Meztelen karjába is beleharapott.
Villogtak szemei. Én a kerités mögül
Lestem. S mikor észrevett: az arcán
Kivirágzott szégyenlős mosolya.
Sóhajtozott, hogy nem jövök időre.
Keszkenőjét tépdeste egyre duzzogóbban.
Meztelen karjába is beleharapott.
Villogtak szemei. Én a kerités mögül
Lestem. S mikor észrevett: az arcán
Kivirágzott szégyenlős mosolya.
Illatok, ízek, égi fények: most már
Tudtok egymásról.
Tudtok egymásról.
