TAMÁS SÁRI: TI
bánatnak,
felhőnek, mely az ablakomon belibben –
könnyű könnynek,
melytől csak a szemem virrad fel
kerekebben, telibben.
örömnek,
húnytszemű csóknak,
mely mást kíván magában,
csak úgy:
más körül kergetőzés közepett:
alig súrol a szám:
odébblibbent a lábam.
kihez ritka napokon
könnyű szavakon hintálva érek –
tudod, hogy ők csak álmai
annak, ki tenálad ébred.