TELEKES BÉLA: KORSZAKUNK KEDVES DALOSA
TELEKES BÉLA: KORSZAKUNK KEDVES DALOSA
Óh, korszakunk kedves dalosa -
Nem, nem vagyok, én az nem lehetek!
Az én dalom ajka vérhabot vet, szép szava rég oda...
Rom, szétlőtt bástyán roncs katona -
Még káromkodva utolsót kesereg:
Hitvány vezérek, csürhe sereg!
Miattatok
Ma hiába halok...
Ti nem a mindenek üdve koráért küzdtetek!
Ugy-e undokúl dalolnak a halálos sebek?!
Nem, nem vagyok, én az nem lehetek!
Az én dalom ajka vérhabot vet, szép szava rég oda...
Rom, szétlőtt bástyán roncs katona -
Még káromkodva utolsót kesereg:
Hitvány vezérek, csürhe sereg!
Miattatok
Ma hiába halok...
Ti nem a mindenek üdve koráért küzdtetek!
Ugy-e undokúl dalolnak a halálos sebek?!
Sebeim, szent szájak, mégis üvöltsetek!
Dalaim, ha velem bánt így ez a ma,
Kitépett nyelvű milliók rabkínja tibennetek
Majd hű tanuságát lelje meg:
Mi volt itt a még gyöngébbek sora!
Óh, szálltok harcba ti még valaha!
Majd vív az a kín
A jövő dalain!
S rabszolga ha senki már, még minket is ér csoda:
Leszek - rég holtan - korszakom áldott dalosa.
Dalaim, ha velem bánt így ez a ma,
Kitépett nyelvű milliók rabkínja tibennetek
Majd hű tanuságát lelje meg:
Mi volt itt a még gyöngébbek sora!
Óh, szálltok harcba ti még valaha!
Majd vív az a kín
A jövő dalain!
S rabszolga ha senki már, még minket is ér csoda:
Leszek - rég holtan - korszakom áldott dalosa.
