Erdélyi József: A hold
az uccaszakadék felett,
mostanában sokat zavar,
álmomban, a Hold engemet.
Úgy mosolyog, úgy mosolyog
szemembe, hogy felriadok
s riadva kérdem: kórosa
csak nem vagyok?!… Csak nem vagyok?!…
s gyakorta véresmosolyú
kelő Hold üldöz engemet,
pokol szülötte iszonyú;
úgy mosolyog, úgy mosolyog,
mint egy levágott női fő,
nő, kit én öltem volna meg,
valaha rég, szép, szörnyü nő!…
az uccaszakadék felett,
úgy mosolyog, úgy mosolyog,
hogy azt megírni sem lehet.
Szerettelek, de te megöltél,
mosolyom üldöz míg csak élsz
s álmodba villog élesen,
mint véres-fényes pallosérc!…