Sándor Imre: Óh élet!
Mint szorgos vármegyei költők, ha teszik a szépet pontos versmértékkel
Sárgahajú nőknek, kik kamillateával mossák szűz fejüket,
Hogy érdekesek legyenek, mint a kokottok.
Tekintve, hogy nem vagy szűz, ellenben sok alélt hajnalon hajoltak már mindig friss bimbóid fölé ványadt férfiak,
Kik szomorú ivások után reménytelenül hevertek gőzfürdő bőrdíványán reggeli tízig,
Míg jött a villamoscsengés és a biztosítóügynök fekete táskával.
Különben: különben halál volna a morfium és pálinka
És a bőrdíványok véresek volnának átlőttfejű szomorú emberek vérétől.