Dutka Ákos: Babits Mihálynak
Áldott megszálltság minden idegén,
Szavak parázsa rakétákba robban
S pipázó vén magyar városokban
Hajnalt köszöntött hét bátor legény:
Szerelmünk a Szó, a szent magyar beszéd,
Mely mélyre fur és rág a lélek odván,
Kristályos kinccsel szinültig rakodván
Gyöngyözve robban szivről-szivre szét.
Dalolt a vér és lüktetett a szó:
Élet! Élet, vig örömök anyja
Virágot fontunk hullámzó hajadba,
Szavunk vidám új dalt harangozó…
Költő ma nem tud új őszinte dalt.
A száj, ha lármáz, szivünk fázva hallgat,
Isten se tudja, vélünk mit akarhat,
Vacogva lessük a förtelmes vihart.
Átok borult a népcsordák felé,
Sikolt a sziv s a szó szétmál a szájon,
Hazugság úr a véres rongyvilágon -
Testvér, megyünk mi mind a sir felé.