Tersánszky J. Jenő: Ó némber, vedd le rólam átkod
Hiába vezeklés, hiába bánat,
Hiába bárgyitó robot,
Hiába hír, hiába rejtek:
Útfélen nyúl ki, mint kivert eb.
A mag, a gyümölcs, a virág,
A lég, a tűz, a víz, a föld,
A minden! mely a némber vágyat áldja
És dib-dáb játéka a hímek vágya.
Háborgó mély színén az oszló tajték.
Némbervágyé a jövő s rejtelem,
Remények kapuihoz a kilincs,
Csodák nyitjára, miknek vége nincs.
Némber-némber, vedd le rólam az átkod,
Szűnjék szívem kórságtalan kora,
Űzze sóvár kín, ahogy régen űzte…
Ó, hadd lobogna még ereim üszke.