Stérm József: Termékenység
Stérm József: Termékenység
Szerelmünk gyémántkulcs az isten kapuján,
hajad oltárkendő a messzi éveken,
neved zengő remény és minden éjszakám
távol tájak felé zarándokút legyen!
hajad oltárkendő a messzi éveken,
neved zengő remény és minden éjszakám
távol tájak felé zarándokút legyen!
Óh, csengd be, szép harang, magányom éjjelét,
jövők harangja, illatos asszonykacaj,
fond át ködlő látóhatárok szőnyegét
ezüstfonál gyanánt, csengő asszonykacaj!
jövők harangja, illatos asszonykacaj,
fond át ködlő látóhatárok szőnyegét
ezüstfonál gyanánt, csengő asszonykacaj!
Bármerre mégy, termékenység bölcsője ring,
ajkad bíbormécsében mécsvilága leng,
kezében fáklyamódra gyúlnak szíveink, -
kedves! gyémántkapú! nyisd meg a végtelent!
ajkad bíbormécsében mécsvilága leng,
kezében fáklyamódra gyúlnak szíveink, -
kedves! gyémántkapú! nyisd meg a végtelent!
Kinek lényét titkon csókomban ízleled,
fejünk fölé mint drága oltárkép hajol,
kilenc hónapot csókol ma isten beléd,
amelynek minden napja zsoltárkép dalol!
fejünk fölé mint drága oltárkép hajol,
kilenc hónapot csókol ma isten beléd,
amelynek minden napja zsoltárkép dalol!
De csitt! Fehéren beállít a télidő:
A fák borzongva suttogják: "Testvéreim,
új napsugár jön, új szél, új rügy, új erő!…"
Öleld a fákat és mondd: "Én testvéreim!"
A fák borzongva suttogják: "Testvéreim,
új napsugár jön, új szél, új rügy, új erő!…"
Öleld a fákat és mondd: "Én testvéreim!"
