Kovács Mária: A világosság arca előtt
világosság:
"Valld meg, a gonosz benned rejtezik
és a gonosznak minden árnyéka te szemeidben
melyek mint átkozott fecskepár
néma bolyongással csak bús tarlók felett mélyen szántanak.
s csüggedt ajkaidról kísértve hallatja tagadó szavát
nyomorult igéit a rögnek.
Kezeid ólmos lehullásában sápadt vért ereszt a források csobogásába.
Ereid süket, kék dobolásában utolsó útját veri a reménységnek
és hantoló elsuhanással elborul minden és elmúlik minden.
amint ragyogó életével leszáll a kárhozotthoz
és eltorzult orcádba mélyeszti csillagos szemét
hogy valld meg: bánataidban csak tebenned lakozik
hitvány kényével és zsarnoki gyászával a gonosz.