Debreczeny Lili: Csipkebokor
Debreczeny Lili: Csipkebokor
Vegyetek példát a csipkebokorról, melyet kopáran lenget a szél.
Milyen kecsesen hajlik az ágak karcsú teste!
Nem fáradt, nem bágyadt, el nem alél,
Úgy hajlik vidáman, mint az acél,
Pedig az ősz az ágait durván lenyeste.
Milyen kecsesen hajlik az ágak karcsú teste!
Nem fáradt, nem bágyadt, el nem alél,
Úgy hajlik vidáman, mint az acél,
Pedig az ősz az ágait durván lenyeste.
Levélselyme nélkül, ingó-meztelen
Táncol izgatottan goromba szél-zenére.
Megszólják a dombok, "milyen szertelen",
De őt le nem sújtja semmi gyötrelem,
Büszkén néz fölöttük a hold mély szemébe.
Táncol izgatottan goromba szél-zenére.
Megszólják a dombok, "milyen szertelen",
De őt le nem sújtja semmi gyötrelem,
Büszkén néz fölöttük a hold mély szemébe.
Nézzétek, hogy vibrál rajta a szél ritmusa,
De ő állja ösztönös akarattal,
Nem hagy nyomot ágán ez a vad tusa,
A szél komédiázó, zsarnok taktusa,
Forog vígan tovább e hadd-el-haddal
De ő állja ösztönös akarattal,
Nem hagy nyomot ágán ez a vad tusa,
A szél komédiázó, zsarnok taktusa,
Forog vígan tovább e hadd-el-haddal
Vegyetek példát a csipkebokorról, melyet a dombon lenget a szél.
Milyen kecsesen hajlik az ágak karcsú teste.
Nem sóhajt, nem óhajt, ha itt a tél
Nincs rajta rózsa, se zöld levél,
Libeg-lobog a szélben nappal és este.
Milyen kecsesen hajlik az ágak karcsú teste.
Nem sóhajt, nem óhajt, ha itt a tél
Nincs rajta rózsa, se zöld levél,
Libeg-lobog a szélben nappal és este.
