Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán • (Játék egy felvonásban)
Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán •
(Játék egy felvonásban)
(Játék egy felvonásban)
Személyek:
Lucifer
Ádám
Éva
Történik a Madách ünnep évében, 1923-ban.
(Tanári szoba. Jobb oldalt katedra, asztal, az asztalon papír, vastag, poros könyvek. A katedra fölött Madách mellszobra. Baloldalt a falnál nem nagy, nyitott kézikönyvtár, lexikonok, statisztikák stb. Két bőr zsöllye, kerevet. Falióra. Kis asztal, melyen rózsaszín ernyős lámpa van, de nem ég. Felső világítás. Ajtó jobbra és a fenékszínen.)
(Pillanatig a szín üres. Ádám előrerohan, repülő álarcban, utána Lucifer, szintén repülő álarcban.)
Ádám: Jaj, végre, végre, végre. Itt vagyunk. Most már leülnék. (Leül a zsöllyébe.)
Lucifer: Nemde, nagyszerű volt? (Leveti álarcát, a kis asztalra dobja:)
A vágtatás a fellegek között,
A légi út, az óriási hinta,
Honnan bibircsó a titáni hegy,
Csak pályaláng a hold, s a csillagok
Úgy inganak, mint a vasúti lámpák.
Én beütöttem a kisujjamat
a Szíriusba.
A vágtatás a fellegek között,
A légi út, az óriási hinta,
Honnan bibircsó a titáni hegy,
Csak pályaláng a hold, s a csillagok
Úgy inganak, mint a vasúti lámpák.
Én beütöttem a kisujjamat
a Szíriusba.
Ádám: Én meg egyre hallom a berregő motort.
Lucifer: De jól repültünk. (Megnézi zsebóráját.)
Párizsból eddig csak hat óra út.
Egy új világrekord. Te, a kazánban
Benzin helyett pokolként pattogott.
Miért nem veszed le?
Párizsból eddig csak hat óra út.
Egy új világrekord. Te, a kazánban
Benzin helyett pokolként pattogott.
Miért nem veszed le?
Ádám: (leveszi álarcát, feláll) Szédül a fejem.
Lucifer: Sápadt vagy Ádám. Talán kicsit megártott.
A repüléstől émelyeg a gyomrod.
Ádám:
A repüléstől émelyeg a gyomrod.
Ádám:
Nem, Lucifer, nem. Az undor fogott el,
Attól amit hallottam erre s láttam,
Tíz éve lengek a hadak fölött.
A hullahegy, a háború, a vér.
A gyermeksírás, a nyomor, a tej.
A vér s a tej. S szív meg a gyomor.
Ezt nem bírom tovább. Elég, elég.
S most az orosz puszták vad ordítása
(Befogja fülét.)
Attól amit hallottam erre s láttam,
Tíz éve lengek a hadak fölött.
A hullahegy, a háború, a vér.
A gyermeksírás, a nyomor, a tej.
A vér s a tej. S szív meg a gyomor.
Ezt nem bírom tovább. Elég, elég.
S most az orosz puszták vad ordítása
(Befogja fülét.)
Lucifer: (kacag)
Hát ez se tetszik? Hogyha nem csalódom
Mint fáraó nem bírtad el jaját
A népnek és magad tevéd szabaddá.
Ott ő az úr, tehát uralkodik.
És milliók nem vesznek egy miatt.
Hát ez se tetszik? Hogyha nem csalódom
Mint fáraó nem bírtad el jaját
A népnek és magad tevéd szabaddá.
Ott ő az úr, tehát uralkodik.
És milliók nem vesznek egy miatt.
Ádám: Igen, igen. De tán még ez a szörnyebb.
Tudós vesz éhen, álmodó bukik.
Az egy, kiváló - milliók miatt.
Tudós vesz éhen, álmodó bukik.
Az egy, kiváló - milliók miatt.
Lucifer:
Elméskedel? itt megvigasztalódsz majd.
Mert erre a most a kába shimmy járja,
Jazz-band üvölt, a négerek hörögnek,
Az emberek egymás nyakát tiporják,
Pénzért loholva.
Elméskedel? itt megvigasztalódsz majd.
Mert erre a most a kába shimmy járja,
Jazz-band üvölt, a négerek hörögnek,
Az emberek egymás nyakát tiporják,
Pénzért loholva.
Ádám: És mi ez?
Lucifer: A béke.
Ádám: Irtóztató.
Lucifer: Ahá, a háború jobb?
Ádám: Felnégyelt népek.
Lucifer: Csitt, ez Trianon.
Egyáltalán kérlek, ne sértegess.
Tudod, a békeműbe némi részem
Van nékem is, s föltétlenül helyeslem.
(Bizalmasan)
Aztán a jóvátételi bizottság
Spionja lennék. Hagyjuk ezt a pontot.
Egyáltalán kérlek, ne sértegess.
Tudod, a békeműbe némi részem
Van nékem is, s föltétlenül helyeslem.
(Bizalmasan)
Aztán a jóvátételi bizottság
Spionja lennék. Hagyjuk ezt a pontot.
Ádám:
Hagyjuk valóban a politikát.
Otthont akarnék, unom a bolyongást.
Csöndet szeretnék, álmatag magányt.
(körülnéz)
Ez a kopott szobácska lesz lakom.
Ábrándozom, s úgy éldegélek itt majd.
(Leül a kerevetre, elnyúlik.)
Hagyjuk valóban a politikát.
Otthont akarnék, unom a bolyongást.
Csöndet szeretnék, álmatag magányt.
(körülnéz)
Ez a kopott szobácska lesz lakom.
Ábrándozom, s úgy éldegélek itt majd.
(Leül a kerevetre, elnyúlik.)
Lucifer: (vállára ver)
Hohó, fiacskám, hol az igazolvány?
Hohó, fiacskám, hol az igazolvány?
Ádám: (felül)
Mily igazolvány?
Mily igazolvány?
Lucifer:
Az, hogy a lakás
Csak a tiéd. Másképp egy óra múlva
Jön a hatóság, s egyszerűen kidob.
Az, hogy a lakás
Csak a tiéd. Másképp egy óra múlva
Jön a hatóság, s egyszerűen kidob.
Ádám:
Rejtélyeket beszélsz. (feláll)
Az én szobámba?
Nincsen jogom lehajtani fejem?
Ha bért fizetnék? Miért nevetsz szemembe?
Máshol talán? És hol kapok lakást?
Rejtélyeket beszélsz. (feláll)
Az én szobámba?
Nincsen jogom lehajtani fejem?
Ha bért fizetnék? Miért nevetsz szemembe?
Máshol talán? És hol kapok lakást?
Lucifer:
Az ördög tudja (vállalat von.)
Vagy már az se tudja.
Van pénzed?
Az ördög tudja (vállalat von.)
Vagy már az se tudja.
Van pénzed?
Ádám: (zsebébe kap)
Elfogyott.
Elfogyott.
Lucifer:
No ez elég baj.
Most egyenlőre ennyit adhatok.
(Kivesz tárcájából egy tízdollárost, s átnyújtja Ádámnak.)
No ez elég baj.
Most egyenlőre ennyit adhatok.
(Kivesz tárcájából egy tízdollárost, s átnyújtja Ádámnak.)
Ádám (magasra tartja, nézi)
Miféle pénz ez?
Miféle pénz ez?
Lucifer: Amerika pénze.
Ádám: Érvényes itt is?
Lucifer: Azt hiszem, elég jó.
Bolondul érte ifjú és öreg.
Bolondul érte ifjú és öreg.
Ádám: És többre tartja ezt a rongy papírt,
Mint a honának pénzét? Érthetetlen.
Mint a honának pénzét? Érthetetlen.
Lucifer: Csak dugd zsebedbe és ne bölcselegj
(Ádám zsebre teszi)
Jobb lesz, ha most azon töröd fejed,
Mit fogsz csinálni ebben a világban.
(Ádám zsebre teszi)
Jobb lesz, ha most azon töröd fejed,
Mit fogsz csinálni ebben a világban.
Ádám: Dolgozni vágyom.
Lucifer: Ez nagyon helyes.
Ádám: Évezredek tapasztalása lüktet,
zajgó szívembe és agyam világos.
zajgó szívembe és agyam világos.
Lucifer: Egy ötletem van. Tán tudós lehetnél.
Doktor. Tanár.
Doktor. Tanár.
Ádám: Mindig ezért lobogtam:
Közölni mással azt, amit tudok,
Fáklyázva égni éjszakák ködén.
(Elakad)
S mondd, Lucifer, megélhetek belőle?
Közölni mással azt, amit tudok,
Fáklyázva égni éjszakák ködén.
(Elakad)
S mondd, Lucifer, megélhetek belőle?
Lucifer:
A bécsi bárba múltkor láttad-e
Azt az aranyfogú, pohos urat,
Ki két pofára kaviárt evett?
A tisztes aggot, ki egy kisleánnyal
Röpült tovább, dübörgő gépkocsin?
A víg urast a sárga lámpaernyő
Fényébe pezsgő és havanna mellett?
Vagy páholyában azt a nyurga ifjat,
Ki egy gyémánt nyakéknek udvarolt?
Ezek tudósok, bölcselők, tanárok,
A nagyszerű jelennek építői.
A bécsi bárba múltkor láttad-e
Azt az aranyfogú, pohos urat,
Ki két pofára kaviárt evett?
A tisztes aggot, ki egy kisleánnyal
Röpült tovább, dübörgő gépkocsin?
A víg urast a sárga lámpaernyő
Fényébe pezsgő és havanna mellett?
Vagy páholyában azt a nyurga ifjat,
Ki egy gyémánt nyakéknek udvarolt?
Ezek tudósok, bölcselők, tanárok,
A nagyszerű jelennek építői.
Ádám:
És kik azok, kik vaksi gázvilágnál
Szakadt ruhába búsan őgyelegnek
És úgy beszélnek, mintha fájna szájuk
És úgy nevetnek, mintha sírna lelkük:
És kik azok, kik vaksi gázvilágnál
Szakadt ruhába búsan őgyelegnek
És úgy beszélnek, mintha fájna szájuk
És úgy nevetnek, mintha sírna lelkük:
Lucifer:
Azok a megvetettek és kivertek.
Árdrágítók, kik éhen bandukolnak
A tökfejek, akik semmit se tudnak,
Mesterkedők, kik kancsalul halásszák
Társuk jogos javát. (kezet nyújt) Azok szavamra.
Azok a megvetettek és kivertek.
Árdrágítók, kik éhen bandukolnak
A tökfejek, akik semmit se tudnak,
Mesterkedők, kik kancsalul halásszák
Társuk jogos javát. (kezet nyújt) Azok szavamra.
Ádám:
Dicső, igaz kor, hadd köszöntselek.
Jó a magasban és a rossz alant,
A társaság ma egy ütemre ver
S én benne hang, én gondolat leszek.
Dicső, igaz kor, hadd köszöntselek.
Jó a magasban és a rossz alant,
A társaság ma egy ütemre ver
S én benne hang, én gondolat leszek.
Lucifer: (félre.)
Jó korba jöttél.
Jó korba jöttél.
Ádám:
Küszködöm serényen,
Hogy megjavuljak és elérjem őket,
Kikről beszéltél.
Küszködöm serényen,
Hogy megjavuljak és elérjem őket,
Kikről beszéltél.
Lucifer:
És van diplomád?
És van diplomád?
Ádám:
Nincs.
Nincs.
Lucifer:
Itt szerezhetsz. Nézz kicsit körül.
Hová vezettelek. A vizsga terme.
Itt a katedra.
Itt szerezhetsz. Nézz kicsit körül.
Hová vezettelek. A vizsga terme.
Itt a katedra.
Ádám:
És hol a professzor?
És hol a professzor?
Lucifer:
Az én vagyok. Tudásom ismered.
Exact tudás, abstrakt, akár a fény.
(Írást vesz ki zsebéből)
A diplomám. Igen, a diploma.
Summa cum laude. Rectori pecséttel.
Kaphatsz te is nyomban, ha megfelelsz.
Az én vagyok. Tudásom ismered.
Exact tudás, abstrakt, akár a fény.
(Írást vesz ki zsebéből)
A diplomám. Igen, a diploma.
Summa cum laude. Rectori pecséttel.
Kaphatsz te is nyomban, ha megfelelsz.
Ádám:
Az életem tündéri perce ez.
Az életem tündéri perce ez.
Lucifer:
Kiállítom, ahogy parancsolod:
Mondd, kutyabőrre? Emberbőrre tán?
Az ember bőre tudniillik olcsóbb.
Kiállítom, ahogy parancsolod:
Mondd, kutyabőrre? Emberbőrre tán?
Az ember bőre tudniillik olcsóbb.
Ádám:
Siess, siessünk.
(Lucifert a katedra felé tuszkolja.)
Siess, siessünk.
(Lucifert a katedra felé tuszkolja.)
Lucifer:
Várj, előbb benézek.
Itt biztosan találok egy professzort.
Mert két tanár kell. Puszta formaság.
De énnekem a formaság - a lényeg.
(El a hátsó ajtón.)
Várj, előbb benézek.
Itt biztosan találok egy professzort.
Mert két tanár kell. Puszta formaság.
De énnekem a formaság - a lényeg.
(El a hátsó ajtón.)
Ádám: (Egyedül a katedra elé megy)
Hogy lüktet a szívem. Amit tanultam
Évek során, azt mind elébe öntöm.
Édest, fanyart, mit egykor által éltem.
S jégbölcseletté vált tüzes valómban,
Mint tiszta érték.
(Megpillantja a katedra fölötti szobrot és elámul. Mély tisztelettel.)
Ó, a halhatatlan.
A végtelenség büszke kőmezőben,
Milyen fagyos, nyugodt a homloka.
(Hátralép)
Mi lenne, hogyha róla szólanék,
Hogy lüktet a szívem. Amit tanultam
Évek során, azt mind elébe öntöm.
Édest, fanyart, mit egykor által éltem.
S jégbölcseletté vált tüzes valómban,
Mint tiszta érték.
(Megpillantja a katedra fölötti szobrot és elámul. Mély tisztelettel.)
Ó, a halhatatlan.
A végtelenség büszke kőmezőben,
Milyen fagyos, nyugodt a homloka.
(Hátralép)
Mi lenne, hogyha róla szólanék,
Lucifer:
(Kinyitja az ajtót. Valószerűtlenül nagy, egészen derekáig érő ősz szakállal. Évát előre bocsátja. Most még szeretetre méltó gavallér.)
Csak erre, erre, drága doktoressza.
(Kinyitja az ajtót. Valószerűtlenül nagy, egészen derekáig érő ősz szakállal. Évát előre bocsátja. Most még szeretetre méltó gavallér.)
Csak erre, erre, drága doktoressza.
Éva: (Belép. Csinos fiatal lány. Közvetlen, kellemes. Egyszerű, világos ruha. Nem feminista. Ő is valószerűtlenül nagy teknősbéka pápaszemet visel.)
Ön kollega?
Ön kollega?
Lucifer:
Több akadémia
Őstagja és egyetemi tanár.
Több akadémia
Őstagja és egyetemi tanár.
Éva: (kezet fog)
Örvendek. Én is az vagyok. Tehát
Egy vizsga vár ránk. És ki a jelölt?
Örvendek. Én is az vagyok. Tehát
Egy vizsga vár ránk. És ki a jelölt?
Lucifer: (Ádámra mutat)
Ez ifjú itt.
(Ádám meghajlik, a katedra előtt áll, mint diák, ki felelni fog. Lucifer és Éva leül a katedrán. Éva papírlapra jegyez, töltőtollal. Lucifer már merev, fontoskodó, öntelt.)
Kezdhetjük kollégám.
Ez ifjú itt.
(Ádám meghajlik, a katedra előtt áll, mint diák, ki felelni fog. Lucifer és Éva leül a katedrán. Éva papírlapra jegyez, töltőtollal. Lucifer már merev, fontoskodó, öntelt.)
Kezdhetjük kollégám.
Éva: Mi lesz a tárgy?
Ádám: Tán az irodalom.
Lucifer: (Évához.)
Botor rajongó.
Botor rajongó.
Éva: (Ádámhoz)
És mi lesz a tétel?
És mi lesz a tétel?
Lucifer: Ezt jobb szeretném én magam megadni.
Éva: bocsánat, az elvünk a tanszabadság.
Válasszon ő.
Válasszon ő.
Ádám: (köhög)
Nagyságos elnök úr…
Lucifer: (könnyedén)
Méltóságos. (Évához) A címre nem adok,
De az vagyok. (Ádámhoz) Sebaj.
(Évához, nagyon könnyedén)
Valódi titkos.
(Ádámhoz) Folytassa.
Nagyságos elnök úr…
Lucifer: (könnyedén)
Méltóságos. (Évához) A címre nem adok,
De az vagyok. (Ádámhoz) Sebaj.
(Évához, nagyon könnyedén)
Valódi titkos.
(Ádámhoz) Folytassa.
Ádám:
Méltóságos elnök úr,
Legszívesebben őt választanám.
(A szoborra mutat. Lucifer és Éva hátrafordul, mindketten meglátják fejük fölött a szobrot.)
Méltóságos elnök úr,
Legszívesebben őt választanám.
(A szoborra mutat. Lucifer és Éva hátrafordul, mindketten meglátják fejük fölött a szobrot.)
Éva:
Madách? Kitűnő.
Madách? Kitűnő.
Lucifer: (Évához, kelletlenül.)
Észre sem vevém.
(Ádámhoz) S mért éppen őt?
Észre sem vevém.
(Ádámhoz) S mért éppen őt?
Ádám: Mivel mindig szerettem.
Lucifer: E témakör nagyon ki van merítve
Éva: (Luciferhez)
Az óceánt sosem lehet kimerni.
S e fürge bölcs lehet a gyöngyhal
Ki kincseket talál a mély habokban.
Lucifer: Kétségtelen, van némi érdeme.
Az óceánt sosem lehet kimerni.
S e fürge bölcs lehet a gyöngyhal
Ki kincseket talál a mély habokban.
Lucifer: Kétségtelen, van némi érdeme.
Éva:
Kétségtelen? Miért hajtja folyton ezt?
E szót utálom. Langyos, gyáva száj
Darálja csak, mely nem hideg s meleg.
Kétségtelen? Miért hajtja folyton ezt?
E szót utálom. Langyos, gyáva száj
Darálja csak, mely nem hideg s meleg.
Lucifer:
Okkal teszem. Mert bölcs, de nem poéta.
Alakjai mily jambusokba szólnak.
Okkal teszem. Mert bölcs, de nem poéta.
Alakjai mily jambusokba szólnak.
Éva:
Jobb jambusokba, mint ön, kollégám.
Jobb jambusokba, mint ön, kollégám.
Lucifer:
De nyelve például igen fanyar.
Éva: Mint ürmös, oly erős és részegítő.
De nyelve például igen fanyar.
Éva: Mint ürmös, oly erős és részegítő.
Lucifer:
A, részegítő, mondja kollégám.
Épp ez a baj. Erkölcstelen, ledér.
Csupa mezítelenség (Fölháborodva) nuditás.
A, részegítő, mondja kollégám.
Épp ez a baj. Erkölcstelen, ledér.
Csupa mezítelenség (Fölháborodva) nuditás.
Éva:
De ősapánk még nem viselt szmokingot.
És a poézis mégse kisdedóvó.
De ősapánk még nem viselt szmokingot.
És a poézis mégse kisdedóvó.
Lucifer:
A tudomány pedig nem boudoir.
Színházba láttam, a leányaimmal,
Az immorális, római tivornyát
S elárulom (szemérmesen elfödi arcát tenyerével) magam is elpirultam.
A tudomány pedig nem boudoir.
Színházba láttam, a leányaimmal,
Az immorális, római tivornyát
S elárulom (szemérmesen elfödi arcát tenyerével) magam is elpirultam.
Éva: (nevet)
De elnök úr, méltóságos uram.
De elnök úr, méltóságos uram.
Lucifer: Azonfelül kegyetlen pesszimista, (Fuvolázó hangon)
Mi ád derűt? ha nem a kis virág?
Egy halk madárdal, illatos berek.
S itt? Látjuk az ember sivár kudarcát,
Ki elbukik és mindhiába küzd,
A sárt, a szennyet, a förtelmeket.
Mi ád derűt? ha nem a kis virág?
Egy halk madárdal, illatos berek.
S itt? Látjuk az ember sivár kudarcát,
Ki elbukik és mindhiába küzd,
A sárt, a szennyet, a förtelmeket.
Éva: Nincs sár a földön? Bűn-e az, mi van?
Az élet az szép, s ő az életé.
Az élet az szép, s ő az életé.
Lucifer: De hogy hat ez a zsenge ifjúságra?
Éva: Magára érti?
Lucifer: (öregesen kacsint)
Nem vagyok öreg.
A logikája rossz. De orra szép.
(Közelebb húzódik Évához, s megfogja karját.)
Nem vagyok öreg.
A logikája rossz. De orra szép.
(Közelebb húzódik Évához, s megfogja karját.)
Éva: (elvonja karját)
Kedves professzor úr, ne késlekedjünk,
Felelni vágyik a mohó jelölt.
Kedves professzor úr, ne késlekedjünk,
Felelni vágyik a mohó jelölt.
Lucifer:
Kedves kisasszony, ön kicsit modern.
És híve, látom, az újabb iránynak,
Erőszakos is. Hát én arra kérem,
Hogy hagyja csak nekem a kérdezést.
Kedves kisasszony, ön kicsit modern.
És híve, látom, az újabb iránynak,
Erőszakos is. Hát én arra kérem,
Hogy hagyja csak nekem a kérdezést.
Éva: Jó, meg se mukkanok.
Lucifer: (elterpeszkedik, úgy, hogy betölti az egész szobát. Ádámhoz fenyegetően)
No most beszéljen.
No most beszéljen.
Ádám: (kissé bátrabban, a jelent végéig növekvő tűzzel, lendülettel)
Költők között egyetlen és magányos,
Földünkön ő a lomnici orom…
Költők között egyetlen és magányos,
Földünkön ő a lomnici orom…
Lucifer: (félbeszakítja)
Rendszert kívánok. Módszeres kifejezést.
Hány részre osztja kérem ön Madáchot?
Rendszert kívánok. Módszeres kifejezést.
Hány részre osztja kérem ön Madáchot?
Ádám: Hány részre osztom? Én egy részre sem.
Mert ő egész volt, s nékem is egész.
Oly egész, akár az ég felettem.
Mert ő egész volt, s nékem is egész.
Oly egész, akár az ég felettem.
Lucifer: (dühösen)
Mindig az ég, a tenger és a hegy,
Lassan barátom, és ne lefeteljen.
Ismételem: hány részre osztja őt,
Mint nyelvművészt, regényest és rajongót,
Mint pesszimistát és mint optimistát,
S mit megkapott, megint hány részre osztja?
Mindig az ég, a tenger és a hegy,
Lassan barátom, és ne lefeteljen.
Ismételem: hány részre osztja őt,
Mint nyelvművészt, regényest és rajongót,
Mint pesszimistát és mint optimistát,
S mit megkapott, megint hány részre osztja?
Ádám:
De hisz az égi szikra oszthatatlan
S talány marad az, hogy búzaszem
Miképp terem.
De hisz az égi szikra oszthatatlan
S talány marad az, hogy búzaszem
Miképp terem.
Lucifer: (az asztalra csap)
Térjünk a tárgyra, mondtam.
Térjünk a tárgyra, mondtam.
Ádám:
A tárgyra tértem, s lázasan akartam
Mélyébe hatni. Ön nem engedett.
A tárgyra tértem, s lázasan akartam
Mélyébe hatni. Ön nem engedett.
Lucifer: Gyerkőci ésszel céltalan halandóz.
Ádám: Kerestem őt, ki egyedül való.
Lucifer:
No lássa kérem, hogyha széttekint
A századába, csillapúl heve.
Olvasta Fouriert, Carlyle Tamást,
Vagy Shelleyt, az Achilles Borgiát,
Byront, a Manfredet s olvasta Faustot?
Megannyi mint a kép. Kijózanító.
És Faust hatása nem vitatható.
Ádám alakja…
No lássa kérem, hogyha széttekint
A századába, csillapúl heve.
Olvasta Fouriert, Carlyle Tamást,
Vagy Shelleyt, az Achilles Borgiát,
Byront, a Manfredet s olvasta Faustot?
Megannyi mint a kép. Kijózanító.
És Faust hatása nem vitatható.
Ádám alakja…
Ádám: (indulatosan toppant)
Ezt nem engedem.
Testvérek ők, mint Goethe és Madách.
Ádám az ő lelkéből lelkezett.
S nem több-e bús járása a világ,
Véres piarcán, röpte fönn az űrben,
Mint a középkori bolond szobája?
Mily óriás.
Ezt nem engedem.
Testvérek ők, mint Goethe és Madách.
Ádám az ő lelkéből lelkezett.
S nem több-e bús járása a világ,
Véres piarcán, röpte fönn az űrben,
Mint a középkori bolond szobája?
Mily óriás.
Lucifer: (megfenyíti)
Ádám, ez öndicséret.
Ádám, ez öndicséret.
Ádám: (Magánkívül.)
S te mersz beszélni róla, Lucifer.
(Letépi Lucifer szakállát s a földre dobja)
Izzó gonoszság, nyugtalan kevélység,
Torz ember-ördög. Vagy magad tagadnád?
És azt hiszed, te vagy a hűs Mephisto?
S te mersz beszélni róla, Lucifer.
(Letépi Lucifer szakállát s a földre dobja)
Izzó gonoszság, nyugtalan kevélység,
Torz ember-ördög. Vagy magad tagadnád?
És azt hiszed, te vagy a hűs Mephisto?
Lucifer: (nevet)
Zavarba ejtesz. Ez az argumentum
Ad hominem. (Évához) Segítsen, kollégám.
Éva: (Elhúzódik, de a katedrán marad, ülve)
Pardon. Előbb én hallgatást fogadtam.
Zavarba ejtesz. Ez az argumentum
Ad hominem. (Évához) Segítsen, kollégám.
Éva: (Elhúzódik, de a katedrán marad, ülve)
Pardon. Előbb én hallgatást fogadtam.
Ádám:
Most megtagadtad önmagad, hazug.
És megtagadta őt is, a teremtőt,
Nem azt, ki fölhívott a semmiből,
Hanem a költőt, a te istened,
Ki drága fájdalmából alkotott
S úgy pattannál ki látnoki fejéből,
Mint szenvedélyünk körmös angyala.
Másodszor is hű vagy kopár magadhoz,
Sötét, sötétség.
Most megtagadtad önmagad, hazug.
És megtagadta őt is, a teremtőt,
Nem azt, ki fölhívott a semmiből,
Hanem a költőt, a te istened,
Ki drága fájdalmából alkotott
S úgy pattannál ki látnoki fejéből,
Mint szenvedélyünk körmös angyala.
Másodszor is hű vagy kopár magadhoz,
Sötét, sötétség.
Lucifer: Én, a fényhozó,
Lucifer, én, a hajnal csillaga.
Gúny és sugár.
Lucifer, én, a hajnal csillaga.
Gúny és sugár.
Ádám: Romboltad az eget
S alkotni nem tudsz.
S alkotni nem tudsz.
Lucifer: (mintegy bemutatkozva)
Én ördög vagyok.
Én ördög vagyok.
Ádám:
Most rombolod az isteni írást.
És nem tudsz írni.
Most rombolod az isteni írást.
És nem tudsz írni.
Lucifer: (előbbi játék)
Én tudós vagyok.
Én tudós vagyok.
Éva: (feláll, Ádám felé)
Sok ördögöt láttam már életemben,
De még ilyent nem. Ez unalmas ördög.
Sok ördögöt láttam már életemben,
De még ilyent nem. Ez unalmas ördög.
Ádám:
Nem az, csupán istentelen pimasz,
Ki nem meri bevallani magának,
Hogy szép a szép és csúnya a csúnya.
És arra fintorog, mi néki tetszik
És azt zabál, mit visszaköp az íny.
Kis lázadó, könyvmoly, penész doha,
Kongó üresség, nagyképű badarság.
Nem az, csupán istentelen pimasz,
Ki nem meri bevallani magának,
Hogy szép a szép és csúnya a csúnya.
És arra fintorog, mi néki tetszik
És azt zabál, mit visszaköp az íny.
Kis lázadó, könyvmoly, penész doha,
Kongó üresség, nagyképű badarság.
Lucifer: (toporzékol) És mégis " Az ember tragédiája"…
Ádám:
Költők tragédiája, hogy te létezel.
Komédiája szívnek és tudásnak.
Költők tragédiája, hogy te létezel.
Komédiája szívnek és tudásnak.
Lucifer:
Az én utam nyílt és örökre egy:
Pályám a rossz, az ősi rossz kövezte.
És jártam ottan, rendületlenül,
Nem mint te, aki századokba szédülsz,
Robbansz, elalszol, mint vizes rakéta,
S most is beállsz a hódolók karába.
Tudod, ki vagy te? Kurta az eszed:
Korcs tévedő, mindig határozatlan,
Bangó, ki jobbra-balra hajladozz,
Vak zsarnok és ellágyuló kegyes,
Bolond vezér, kéjenc, hívő keresztes,
Egy csillagász, afféle liberális,
Most forradalmár, s ellenforradalmár,
Tudod ki vagy? Konjuktura lovag!
Az én utam nyílt és örökre egy:
Pályám a rossz, az ősi rossz kövezte.
És jártam ottan, rendületlenül,
Nem mint te, aki századokba szédülsz,
Robbansz, elalszol, mint vizes rakéta,
S most is beállsz a hódolók karába.
Tudod, ki vagy te? Kurta az eszed:
Korcs tévedő, mindig határozatlan,
Bangó, ki jobbra-balra hajladozz,
Vak zsarnok és ellágyuló kegyes,
Bolond vezér, kéjenc, hívő keresztes,
Egy csillagász, afféle liberális,
Most forradalmár, s ellenforradalmár,
Tudod ki vagy? Konjuktura lovag!
(Éva szemüvegét leteszi az asztalra. Lemegy a katedráról. Ádám mellé áll.)
Ádám: (kiabál)
Határtalan nagyság vagyok: az ember.
Véres valóság és sírás: az ember.
Igazság és hazugság: én, az ember.
Határtalan nagyság vagyok: az ember.
Véres valóság és sírás: az ember.
Igazság és hazugság: én, az ember.
Lucifer:
Kérem, mit áll melléje, kollégám?
A vizsga tart még. Itt van a helye.
Kérem, mit áll melléje, kollégám?
A vizsga tart még. Itt van a helye.
Éva: (nagy hangon)
Az én helyem itt van. Mellette mindig.
Így.
Az én helyem itt van. Mellette mindig.
Így.
Lucifer: (döbbenten.) Éva.
Éva: és hideg elméletednek
Forró testem szögzöm ma ellenébe.
Forró testem szögzöm ma ellenébe.
Lucifer:
Hűtlen szövetséges, ki mindig elhagysz,
E szerepet még most sem untad el?
Hűtlen szövetséges, ki mindig elhagysz,
E szerepet még most sem untad el?
Éva: (Ádámra tekint a jelenet végéig)
Szemébe néztem s láttam újra mindent,
A véget és az örök kezdetet.
Szemébe néztem s láttam újra mindent,
A véget és az örök kezdetet.
Lucifer:
Kérdés, a férfi majd bedől-e néked?
Hányszor gyötörted őt, kegyetlenül.
Kérdés, a férfi majd bedől-e néked?
Hányszor gyötörted őt, kegyetlenül.
Éva:
Mit bánom én. A láng röpít feléje.
Tisztára égett lángtól a kezem.
Mit bánom én. A láng röpít feléje.
Tisztára égett lángtól a kezem.
Lucifer:
Emlékezel a mézes éjszakákra,
Az udvaroncra, s elborult uradra?
Emlékezel a mézes éjszakákra,
Az udvaroncra, s elborult uradra?
Éva:
Emlékezem lecsüggedő fejére.
Hiszen a nő csak emlékekben él.
Emlékezem lecsüggedő fejére.
Hiszen a nő csak emlékekben él.
Lucifer:
Cudar gyönyör volt. Ugye, hogy bevallod?
Lásd, egyetértünk. Miért ez a vita?
Cudar gyönyör volt. Ugye, hogy bevallod?
Lásd, egyetértünk. Miért ez a vita?
Éva: (a szoborra néz)
Élő bizonyság, szólni akarok,
A nagyról, aki engemet teremtett.
Élő bizonyság, szólni akarok,
A nagyról, aki engemet teremtett.
Lucifer:
Bókolsz neki? Ő bókokat nem ismert.
Haszontalannak tartott és üresnek.
Bókolsz neki? Ő bókokat nem ismert.
Haszontalannak tartott és üresnek.
Éva:
A sírokon mégis ragyogni látom
És látta rajtam ő a glóriát.
A sírokon mégis ragyogni látom
És látta rajtam ő a glóriát.
Lucifer:
És láttad-e a glóriát te rajta,
Mikor kacagtál s ő a porba volt?
És láttad-e a glóriát te rajta,
Mikor kacagtál s ő a porba volt?
Éva:
Jaj, láttam én. (Elréved) Igen, a nője voltam,
Egy régi létbe, múlt idők során.
Most vissza fáj. Emlékezem rá.
Könnyelmű lelkem ingoványba vitt,
Szerettem őt, s bohó fejem nem érté,
Csak akkor, amikor az ősi kastély
Negyven szobáján járt, kigyúlt szemekkel,
Kuszált szakállal, árva egymagában.
A gazdasága roncsai között.
Előtte a hatalmas tintatartó,
A "fekete tenger" - ő így nevezte -
És írta-rótta a komor nedűvel
Komor betüjét és komor szavát.
Mert néki én örök fájdalmat adtam.
Jaj, láttam én. (Elréved) Igen, a nője voltam,
Egy régi létbe, múlt idők során.
Most vissza fáj. Emlékezem rá.
Könnyelmű lelkem ingoványba vitt,
Szerettem őt, s bohó fejem nem érté,
Csak akkor, amikor az ősi kastély
Negyven szobáján járt, kigyúlt szemekkel,
Kuszált szakállal, árva egymagában.
A gazdasága roncsai között.
Előtte a hatalmas tintatartó,
A "fekete tenger" - ő így nevezte -
És írta-rótta a komor nedűvel
Komor betüjét és komor szavát.
Mert néki én örök fájdalmat adtam.
Lucifer:
Becses ajándék. Önzetlen szerénység,
Beéred azzal, ami elmúlandó.
Becses ajándék. Önzetlen szerénység,
Beéred azzal, ami elmúlandó.
Éva: (kiegyenesedik, harciasan)
A váradi kórházba haltam én meg,
Égő sebemmel és égő szívemmel.
Tagadsz-e még? Most is tagadsz-e engem? (Sírva fakad)
A váradi kórházba haltam én meg,
Égő sebemmel és égő szívemmel.
Tagadsz-e még? Most is tagadsz-e engem? (Sírva fakad)
Ádám:
Miért sír-e nő? Miért sírnak mind a nők?
Miért sír-e nő? Miért sírnak mind a nők?
Lucifer:
Sír a tanárnő? Ez fegyelmi vétség.
(Ráül a katedra asztalára, trágár mozdulattal, keresztbetett lábbal. Előveszi arany cigaretta tárcáját, rágyújt. Orrán ereszti ki a füstöt, Gúnyosan szemléli őket.)
No lám megint egymásra leltetek.
Ejhaj, a könny, hatalmas egy kerítő.
Sír a tanárnő? Ez fegyelmi vétség.
(Ráül a katedra asztalára, trágár mozdulattal, keresztbetett lábbal. Előveszi arany cigaretta tárcáját, rágyújt. Orrán ereszti ki a füstöt, Gúnyosan szemléli őket.)
No lám megint egymásra leltetek.
Ejhaj, a könny, hatalmas egy kerítő.
Ádám: (megfogta Éva kezét)
Hogy lángol itt. Oltsd el tüzét vele.
Hogy lángol itt. Oltsd el tüzét vele.
Lucifer:
Oltsd el hamar a frázisok tüzét,
Bájos tűzoltó. (Újságot vesz ki, olvas)
Oltsd el hamar a frázisok tüzét,
Bájos tűzoltó. (Újságot vesz ki, olvas)
Éva:
Ki szenvedett, kimondhatatlanul.
Ezért kiáltok néki egy hozsannát,
Mert ő a Megbocsátás és a Jóság.
Ki szenvedett, kimondhatatlanul.
Ezért kiáltok néki egy hozsannát,
Mert ő a Megbocsátás és a Jóság.
Ádám:
És a magyar, ki nem papolta ezt,
Börtönben ült az elhagyott tűrőkért.
Az ember arcát nézte csöndesen.
Elmúlhatatlan Eszme és Erő.
És a magyar, ki nem papolta ezt,
Börtönben ült az elhagyott tűrőkért.
Az ember arcát nézte csöndesen.
Elmúlhatatlan Eszme és Erő.
Lucifer: (leugrik az asztalról, idegesen)
Ez égi kar énnékem ismerős,
Így énekelnek nyafka angyalok,
Kis cérna-hangon. Szörnyűmód unom.
Úgy látszik, itt ma holmi ünnepély lesz.
Madách-előadás. Odébb megyek. (Évára mutat)
Hát elveszed?
Ez égi kar énnékem ismerős,
Így énekelnek nyafka angyalok,
Kis cérna-hangon. Szörnyűmód unom.
Úgy látszik, itt ma holmi ünnepély lesz.
Madách-előadás. Odébb megyek. (Évára mutat)
Hát elveszed?
Ádám: (lelkesen átöleli Évát)
Nőm lesz, mivel nemes vér.
Nőm lesz, mivel nemes vér.
Lucifer: Kékvér, ne mondd?
Ádám: A lelke a nemes.
Lucifer:
Szóval nem is kékvér? Csak kékharisnya.
De ez a frigy kedvemre van nagyon.
Szép ifjú pár. Lakása, pénze nincs.
Szóval nem is kékvér? Csak kékharisnya.
De ez a frigy kedvemre van nagyon.
Szép ifjú pár. Lakása, pénze nincs.
(Ádám mozdul, vissza akarja adni a pénzt, de Lucifer leinti őt és félrevonja.)
Megtarthatod. Az lesz a nászajándék.
(Éva előtt mélyen meghajlik, kezet csókol)
Édes menyasszony, szívből gratulálok.
Ne higgye kérem, hogy haragszom érte.
Amit beszéltek, lelkes és ügyes,
De lári-fári és nem tudomány.
No nem vitázom. Most egy könyvet írok.
Három kötet lesz, kétezer ilyen lap.
Idézetekkel, millió adattal
Megcáfolom az állításukat
S védencüket - bocsánat - megbírálom.
Lángész lehet - én kritikus leszek.
Ne higgye kérem, hogy haragszom érte.
Amit beszéltek, lelkes és ügyes,
De lári-fári és nem tudomány.
No nem vitázom. Most egy könyvet írok.
Három kötet lesz, kétezer ilyen lap.
Idézetekkel, millió adattal
Megcáfolom az állításukat
S védencüket - bocsánat - megbírálom.
Lángész lehet - én kritikus leszek.
(El.)
Éva: Ó csakhogy elment.
Ádám: Rúgd fel ezt a széket. (A katedrára megy.)
Nyiss ablakot, szellőzd ki a szobát,
A port, a mérget. És a könyveket
Dobjuk le innen, ezt is, ezt is.
Nyiss ablakot, szellőzd ki a szobát,
A port, a mérget. És a könyveket
Dobjuk le innen, ezt is, ezt is.
(Egymásután lehajigálja a vastag könyveket a földre.)
Éva: Ezt ne. (Fölkap egy könyvet, átmegy a szobán, a kis asztalnál meggyújtja a rózsaszín lámpát, a fölső világítást eloltja, a könyvet leteszi a kis asztalra. Leül a zsöllyébe.)
Ádám: (lejön a katedráról, megáll)
Gondok között, magunkban és szegényen.
Gondok között, magunkban és szegényen.
Éva: Nincs semmi pénzünk.
Ádám: Van. Ez a mienk. (Kiveszi a pénzt, átnyújtja, elhűl.)
Átváltoztatta…
Átváltoztatta…
Éva: (kezébe veszi, dermedten, mint szakértő)
Osztrák koronává.
Osztrák koronává.
Ádám:
Ím a becsület, ifjúság jutalma.
S boldog vagyok mégis, erős, szabad.
Ím a becsület, ifjúság jutalma.
S boldog vagyok mégis, erős, szabad.
Éva:
A hosszú álom, mintha véget érne,
Harcok után most végre ébredünk.
A hosszú álom, mintha véget érne,
Harcok után most végre ébredünk.
Ádám:
Mint egy sziget, olyan ez a szoba.
Csodálatos. Nem jártunk erre még.
Mint egy sziget, olyan ez a szoba.
Csodálatos. Nem jártunk erre még.
Éva:
Ily édesen nem égett még lámpa.
Dobog az éjbe csöpp aranyszíve.
Ily édesen nem égett még lámpa.
Dobog az éjbe csöpp aranyszíve.
Ádám:
Dobog a szíved is. A csöndbe hallom.
Szeráh szárnnyal áhitat lebeg.
Dobog a szíved is. A csöndbe hallom.
Szeráh szárnnyal áhitat lebeg.
(dallamos zengéssel üt a falióra.)
Éva:
Az óra ver, mely a napot jelezte.
S azt mondja este van és béke van.
(Künn bronz harang kong, roppantul, az éjszakában)
Az óra ver, mely a napot jelezte.
S azt mondja este van és béke van.
(Künn bronz harang kong, roppantul, az éjszakában)
Ádám:
Bronz nyelvvel üt a százados harang is
És - hallod-e? - a végtelenbe döng.
(Hallgatnak.)
Bronz nyelvvel üt a százados harang is
És - hallod-e? - a végtelenbe döng.
(Hallgatnak.)
Éva: Ülj ide, Ádám.
Ádám: (leül a zsőlyébe, az asztal mellét)
Olvass nékem, Éva.
Mi az a könyv?
Olvass nékem, Éva.
Mi az a könyv?
Éva:
A mi tragédiánk.
Tragédiája nagynak és kicsinynek,
Népeknek, amelyek lehullanak,
Aztán megint föl, a magasba szállnak
Nézd, ott a szobrán földerül a dics
és úgy tekint, évezredek felé.
A mi tragédiánk.
Tragédiája nagynak és kicsinynek,
Népeknek, amelyek lehullanak,
Aztán megint föl, a magasba szállnak
Nézd, ott a szobrán földerül a dics
és úgy tekint, évezredek felé.
(Néznek)
Éva: (kinyitja a könyvet. Vár. Olvas, határozott hangon)
"Be van fejezve a nagy mű…"
"Be van fejezve a nagy mű…"
(Messziről az égi kar egy-két kusza hangja, mintegy álomban. Ádám föláll. Éva is föláll. Figyelnek, de azt hiszik, csalódtak. Éva leül, a könyvbe néz.)
Ádám: (A szobor előtt, majdnem keményen)
"Igen, a gép forog…ő
"Igen, a gép forog…ő
(Beszűrődik a kar egy-két foszlánya, most erősebben de azonnal megszűnik.)
"…S az alkotó pihen"
(Egy darabig állnak így, ketten. Éva leül, térdén a könyv, hajával babrál, maga elé néz, olvasni készül. Ádám a lámpát igazítja, helyezkedik a zsöllyében. Még hallgatnak. Még várnak. Még mindig maguk el néznek. Éva kezébe veszi a könyvet, föltekint. Most a függöny, igen gyorsan.)
