Karinthy Frigyes: Madách
Karinthy Frigyes: Madách
Mielőtt a címet leírtam – mert kietlennek és sivárnak találtam a puszta tulajdon nevet – jelző után kutattam magamban s csodálkozva eszméltem rá, hogy nincsen. Goethét isteninek nevezték – Petőfi nevéhez a „lángelme” fűződik, Kantról tudom, hogy mély volt – Shakespeare a „legnagyobb” – bölcs volt Tolsztoj és Heine szellemes volt. Madáchot legutóbb, valamelyik kurzuslap mint „a nagy magyar filozófust” emlegette. Ugyanilyen alapon kiváló közgazdásznak is nevezhette volna. Nem, Madáchnak nincs jelzője, egyedül hangzik el bennünk e két szótag jambikus lendülete – egyedül, s talán még csak egy van kívüle, mely így jelző nélkül úszik a társuló képzetek tengerében, önmagát idézve csak, összehasonlító értékmérő nélkül, jelző és főnév egyben – ez a szó: Dante.
