Monostori Haubert Kamilló: Régi mátkámnak megbékélve
Monostori Haubert Kamilló: Régi mátkámnak megbékélve
Mást kivántál: legényesebbet,
parasztibb öllel ingerültet
s virágálmú szivemre küldted
a magány éhes falkanépét.
parasztibb öllel ingerültet
s virágálmú szivemre küldted
a magány éhes falkanépét.
Mohó falka a dús emlékek:
a szivem, kit talán szerettél,
kinek sok jó csókkal fizettél
prédául hullt, mig nyugtot adtak.
a szivem, kit talán szerettél,
kinek sok jó csókkal fizettél
prédául hullt, mig nyugtot adtak.
Most egy-két békültebb napon
tél-túl akad már móddal-okkal,
itt-ott hullajtott víg csókokkal,
jó borral, néha dallal is.
tél-túl akad már móddal-okkal,
itt-ott hullajtott víg csókokkal,
jó borral, néha dallal is.
Hát néked mint mén, régi mátkám?
Szádon, úgyé, sok ízes csók ég,
még sűrű, csókos vad bozót véd,
uj hímed karja rejteget.
Szádon, úgyé, sok ízes csók ég,
még sűrű, csókos vad bozót véd,
uj hímed karja rejteget.
Ám az idő, haj, vágja rendjét
s majd egyre ritkul a csalit,
s a ritkáján amott-emitt
szél fú szerelmes rejtekedre.
s majd egyre ritkul a csalit,
s a ritkáján amott-emitt
szél fú szerelmes rejtekedre.
S emitt-amott a pusztaság
villan, bús homokrengeteg,
s kóbor, setét magányebek
ügetnek rád a messzeségből.
villan, bús homokrengeteg,
s kóbor, setét magányebek
ügetnek rád a messzeségből.
Majd emlékezve csöndben állasz
közötte sok megtért ebednek
némán lábadhoz heverednek
s a szivem néz rád a szemükből.
közötte sok megtért ebednek
némán lábadhoz heverednek
s a szivem néz rád a szemükből.
