Szép Ernő: Homlokom lassan leáldoz
Szép Ernő: Homlokom lassan leáldoz
Olvastam a felhőt, a tengert
Hallgattam a tavaszt, az őszt
Utaztam éven, éven átal
Álmodtam és ébredtem én
Hallgattam a tavaszt, az őszt
Utaztam éven, éven átal
Álmodtam és ébredtem én
Gyászommal nem kellek halottnak
Nem kellek gazdagnak szivemmel
Szavammal nem kellek szegénynek
A síró gyermek meg nem ért
Nem kellek gazdagnak szivemmel
Szavammal nem kellek szegénynek
A síró gyermek meg nem ért
A rózsa nyíló szája néma
A szélütött fa nem ölelhet
Az őrült víz néz, rám nem ismer
A fölkelt hegy süket tetem
A szélütött fa nem ölelhet
Az őrült víz néz, rám nem ismer
A fölkelt hegy süket tetem
Vad állat nyöszörög a pusztán
Lenn tűz tolong a föld belében
Jég cirkál a világok mellett
Fenn lesnek a kém csillagok
Lenn tűz tolong a föld belében
Jég cirkál a világok mellett
Fenn lesnek a kém csillagok
Itt homlokom lassan leáldoz
Sírom fölött a hold vihog már
Csodálkozom, csodálkozom még
Örökkétig csodálkozom
Sírom fölött a hold vihog már
Csodálkozom, csodálkozom még
Örökkétig csodálkozom
