Szabó Lőrinc: Óh tiszta élet, boldogság!
Szabó Lőrinc: Óh tiszta élet, boldogság!
Szomorúan csörgött az elhagyott szökőkút, a park kanyargó útjait
mezítlábas suhancok seperték, síró talicskákra hordva a gyűrött, vörhenyes
levelek garmadáját,
láthatatlan lomha bogarak: arcomon mászkált az őszi nap tüze,
és fáradtan néztem a domb napos foltjait, a zümmögő darazsakat és a
fehér vatta-felhőket.
mezítlábas suhancok seperték, síró talicskákra hordva a gyűrött, vörhenyes
levelek garmadáját,
láthatatlan lomha bogarak: arcomon mászkált az őszi nap tüze,
és fáradtan néztem a domb napos foltjait, a zümmögő darazsakat és a
fehér vatta-felhőket.
Jó, hogy te is eljöttél… Egy öreg, pápaszemes bácsi ült velem szem-
közt az imént,
botjával firkált a homokba, aztán elment, ujságját ott felejtve a lócán.
Kedves, talán beteg is vagyok én: valami megfoghatatlan szomorúság
esője zsong bennem,
szüntelenül felszállva, lehullva, mint ahogyan kövér könnyeivel játszik
amott az őszi szökőkút.
közt az imént,
botjával firkált a homokba, aztán elment, ujságját ott felejtve a lócán.
Kedves, talán beteg is vagyok én: valami megfoghatatlan szomorúság
esője zsong bennem,
szüntelenül felszállva, lehullva, mint ahogyan kövér könnyeivel játszik
amott az őszi szökőkút.
Ma egyszerű vagyok, egyszerűbb és őszintébb, sokkal becsületesebb, mint
máskor,
csak nyugalomra vágyom: kiszökni az életből és meztelen lélekkel futká-
rozni a harmatos füvön.
Tudom, hogy mosolyogni fognak majd rajtam, de jobb nekem a harcnál
az idill meg a csönd:
öl, aki harcol, és én irtózom a vértől, és a cifra szavak hidegen hagyják
azt, aki szenved.
máskor,
csak nyugalomra vágyom: kiszökni az életből és meztelen lélekkel futká-
rozni a harmatos füvön.
Tudom, hogy mosolyogni fognak majd rajtam, de jobb nekem a harcnál
az idill meg a csönd:
öl, aki harcol, és én irtózom a vértől, és a cifra szavak hidegen hagyják
azt, aki szenved.
Egyszerű vagyok, igaz, hogy kissé megtörve csillog feléd szemeim bánata,
hogy nem tudok szebb szót mondani neked, hozzád-simulóbbat, csak ezt:
Kedvesem!
De hiába! -: én gyenge vagyok, és összetört a nap, a sok rossz és
hazug ember,
és igazán nem a vers kedvéért mondom, hogy nyomorúltabbnak éreztem
magamat köztük a kóbor ebnél.
Jobb így, - egyedül vagy veled - ott hagyva a társaságot, a kávé-
házat, ahol ellenségeim ülnek,
nagyképüen fejtegetve a művészet követelményeit! - Óh tiszta élet!
boldogság! egyszerű szívek öröme!
hogy nem tudok szebb szót mondani neked, hozzád-simulóbbat, csak ezt:
Kedvesem!
De hiába! -: én gyenge vagyok, és összetört a nap, a sok rossz és
hazug ember,
és igazán nem a vers kedvéért mondom, hogy nyomorúltabbnak éreztem
magamat köztük a kóbor ebnél.
Jobb így, - egyedül vagy veled - ott hagyva a társaságot, a kávé-
házat, ahol ellenségeim ülnek,
nagyképüen fejtegetve a művészet követelményeit! - Óh tiszta élet!
boldogság! egyszerű szívek öröme!
Csókold meg égő szemeimet, és menjünk szeretettel az egész közön-
séges dolgok közé:
meglátogatni a csodálkozó őszirózsákat, vagy menjünk a kardliliomok
tavához,
séges dolgok közé:
meglátogatni a csodálkozó őszirózsákat, vagy menjünk a kardliliomok
tavához,
vagy a hársak alá, ahol kipirúlt arcú fiúk és lányok diabolóznak.
