Zempléni Imre: Köd előttem, köd utánam
Tegnapok már idegenek.
Köd előttem, köd utánam
merre megyek?
volt egynéhány ócska kincsem,
elvesztettem, eldobáltam,
semmim sincsen.
gyöngy szerelmek porbahulltak,
fényes, csengő nevetések
elgurúltak.
azok holtak, furcsa holtak:
meghaltak már annak lenni,
akik voltak.
merre menjek: tőlük kérdem.
Ők felelnek, de szavukat
már nem értem.
Halihóval fölkiáltok:
Kincstelenek, szótalanok,
görnyedezők, úttalanok,
merre jártok?