Exner Sándor: El a felülettől!
Exner Sándor: El a felülettől!
Én egy vagyok
a felület atomcsordájából,
de ez lenni többé nem akarok.
Ássam a mélyet - fekete bányán -,
fekete köveit az igaznak,
(utálott zöldje a fölszini gaznak!)
ássam, hollá!
kételyes földjét a bizonyos Van-nak.
Ne kérdjem, merre? attól, ettől!
El a felülettől!
csak ásson ásóm
s erőljem munkával
bátor leszállásom.
a felület atomcsordájából,
de ez lenni többé nem akarok.
Ássam a mélyet - fekete bányán -,
fekete köveit az igaznak,
(utálott zöldje a fölszini gaznak!)
ássam, hollá!
kételyes földjét a bizonyos Van-nak.
Ne kérdjem, merre? attól, ettől!
El a felülettől!
csak ásson ásóm
s erőljem munkával
bátor leszállásom.
Ásson ásóm!
A mélység setét.
Lássam látottá
a láttatlan feketét!
Csak ásson ásóm
mélységes mélyre,
mélyebbre,
még,
mélyre!
A mélység setét.
Lássam látottá
a láttatlan feketét!
Csak ásson ásóm
mélységes mélyre,
mélyebbre,
még,
mélyre!
Hó, hó, hó, hahó! magasan vagyok,
mély magasan.
Mélyre ástam - s magasba szálltam.
Még vonz a felszín, de szakad a csordajárom,
mert erősebb volt vonzásánál
bősz elrugaszkodásom.
mély magasan.
Mélyre ástam - s magasba szálltam.
Még vonz a felszín, de szakad a csordajárom,
mert erősebb volt vonzásánál
bősz elrugaszkodásom.
A felület felé van most a súly,
a mély és magas most mindegy,
a mély és magas most egy egész,
a felület felé van a nehéz.
a mély és magas most mindegy,
a mély és magas most egy egész,
a felület felé van a nehéz.
Tán ugat utánam a csorda lelke,
De felfeszülök a végtelenbe!
De felfeszülök a végtelenbe!
