Gellért Oszkár: Egyiptomi írástudó intelme fiához
Kemence torkánál,
Ujjam cserepesebb
Krokodil bőrénél,
Krokodil bőrénél -
Bőrcafatok között,
Ujjam is büdösebb
Romlott hal szagánál,
Romlott hal szagánál.
Koldulás az életem,
Multam és jövendőm.
Bőrökön rágódom
Megtölteni bendőm,
Megtölteni bendőm.
Nem dolgoznak többet
Földtúró parasztok,
Éjjel mikor hinnéd,
Szabad vagyok végre,
Fáklyánál virasztok,
Fáklyánál virasztok.
Karjaim lankadtak,
Napestig guggolok
Kemény kövek között.
Hamar megbénulnak
Térdeim, gerincem.
S pihenésem nincsen,
Pihenésem nincsen.
Küszöbről küszöbre
S mint ahogyan magok mézét
Felfalják a méhek:
Összerontom kezeim, hogy
Csillapítsam éhem -
Küszöbről küszöbre,
Nyírok csak örökre,
S nyugovásom semmi.
Könyökömre kicsinyég
Csak amikor eszem,
Csak akkor támasztom
Fejemet pihenni,
Fejemet pihenni.
Rosszabb is a dolgom,
Akár az asszonynak.
Térdeim szívemmel
Egy magason vannak.
Napfényt is csak akkor
Látok, mikor őreim
Lekenyerezhettem.
S szövetem ha estig
El nem készítettem,
Kenyér helyett erre is
Már kiszabott ár van:
Gúzsba kötnek akár a
Lótoszt a mocsárban,
Lótoszt a mocsárban.
Náthóig is lemegyek,
S ludakat meg flamingókat
Ha eleget öltem,
Alig jövök vissza,
Alig látom földem
Magamat kifújva:
Távozhatom újra,
Távozhatom újra.
Mód nélkül fáradok
Idegen országban.
S alig vagyok újra
Házamban, kertemben,
Már tovább kell mennem,
Már tovább kell mennem.
Idegen országba
Hamikor indulok:
Végrendeletemet
Ázsiaiaktól
Meg vadállatoktól
Megírom féltemben.
Mit várhatok mikor
Egyiptomba térek?
Alig hazaérek,
Már tovább kell mennem,
Már tovább kell mennem.
Szelek tépnek, vernek,
Két karom elernyed.
Önmagam emésztem,
Ujjaim a kenyerem, -
Egy nap egyszer mosdom:
Mikor elmulik a nap.
Csakhogy másnak tessem,
Megalázom magamat.
Lótoszmintázatú
Oszlopfőkön csüngök:
Paraszt a sakktáblán,
Kockáról kockára,
Tíz rőfről meg hatra,
Hónapról hónapra,
Építő állványról
Építő állványra.
S mikor napi kenyerem
Karom megkereste:
Hazamegyek este -
S gyerekeim megverem.
Gyerekeim megverem.