Álgya Zoltán: A valóság útján (a Hatalom beavatottjainak)
(a Hatalom beavatottjainak)
Lábait tartották halk, szerény füvek
És muzsikáltak fénylő cincérek,
Könnyelmüek.
Álomárnyékot:
Álomutak, álomfalvak,
Álomkutak álomvederrel.
Templomozó álompapokkal,
Kik nézték csendben az álomüstöt
S áldoztak újfajta tömjénfüstöt.
Hullottak útjukra
Álomvirágok,
Valóvirágok,
Díszítve őket,
A sietőket,
Kik kiálmodták újra a Világot...
Álomárnyékot,
Befödte némán álomisten álomkegyelme
S áldozott álmodva az álomfiú,
Az álmok alélt fejedelme.