HARSÁNYI KÁLMÁN: CSILLAGNYILAZÓK
HARSÁNYI KÁLMÁN: CSILLAGNYILAZÓK
Hull, hullong szárnyszeggetten egyremásra
Égboltunk sok szép csillagmadara,
Magunk nyilazzuk búsan, keserűn,
S ha a vak éjben egy-egy elmerűl,
A dac könyén át mosolygunk egymásra.
Égboltunk sok szép csillagmadara,
Magunk nyilazzuk búsan, keserűn,
S ha a vak éjben egy-egy elmerűl,
A dac könyén át mosolygunk egymásra.
"Az a tiéd, ott?" – s lelkeinken által
Süvölt egy szó-nyílmár…süvölt, s talál.
"S tiéd amaz? Jó!" – s pattan már a húr,
S megint szegényebb fönn a kék azúr
Halk vágyaink egy halvány csillagával.
Süvölt egy szó-nyílmár…süvölt, s talál.
"S tiéd amaz? Jó!" – s pattan már a húr,
S megint szegényebb fönn a kék azúr
Halk vágyaink egy halvány csillagával.
Oh térjünk észre én versengő párom,
Játék ez csak, s bolondul szomorú!
Egy emberpár fölé az istenek
Nem vontak soha ragyogóbb eget:
Hogy irthatnánk ki, csak úgy mulatságból,
Az égő Végtelent, mely ránk világol
E csillagos, szerelmes éjszakából!
Játék ez csak, s bolondul szomorú!
Egy emberpár fölé az istenek
Nem vontak soha ragyogóbb eget:
Hogy irthatnánk ki, csak úgy mulatságból,
Az égő Végtelent, mely ránk világol
E csillagos, szerelmes éjszakából!
