IV.
illata, mosolyok szomoru zamata,
szivembe hasztalan vet uj zenét csirátok,
csirázni sziklaként nem hagyja bánata.
fogant meg? Melly adósság szörnyű kamata?
Talált ebet növeltem, játékos barátot,
s gonosz szelindekké nőtt, rámvicsorul foga.
talán csak semmiért… Ah, értse, aki még ért
valamit, bánatom!… Szók, szók, ti pártütők,
és fegyveré a bút edzé harmóniátok,
mért hagytok így dadogni most a világ előtt?