I.
mohó kezeddel éltembe fogódzva
s karomból kacagsz bele a világba:
én már nem kacagok teveled együtt.
s ifju eszed leméri zord közönnyel
a dolgok s lelkek nagyságát, súlyát:
én már nem leszek ott a versenyen.
Kevély oszlopként nem fénylek teelőtted,
már csak mögötted járok, néma árnyék
követve féltőn te áldott lépteid.