Tóth Árpád: Négy verskötetről.
Tóth Árpád: Négy verskötetről.
1. Dutka Ákos: Ismerlek Caesar. A jeles váradi költő már második háborús verseskönyvét bocsátja nyilvánosság elé. Míg régebbi költeményeit bizonyos közvetetten megszólaló líraiság jellemezte s finom tehetségéről ügyes és hangulatos téma-megverselésekkel tett tanúságot, a háborús évek nagyobb hőfokú és nyíltabb líraiság felé sodorták. Ez a változás költészetére nézve két következménnyel járt: egy jóval és egy rosszal. A jó következmény abban áll, hogy Dutka lírája gazdagabb és mélyebb lett, benne egy igen mély és nemes érzésű lélek hangjai szólalnak meg. A költő, – mint egyik versében igen szépen mondja: «amíg egy korhadt világ összedűl, a föld porában ülve hallgat az élet halkuló neszére.» Tele van kétségbeesett jajjal; majd Keresztelő Jánosként egy új világmegváltó eszmét hirdetne a vérözönben. Abban, ahogy a saját gyötrődésétől egész emberi közösségek vigasztalásáig emelkedik, van valami megkapóan nemes vonalú lendület. A háború fájó élményei víziós erejét is megedzették: egy erdélyi menekült nő rajzában egyik legszebb versét adja. Azonban a háborús megrázkódtatások kedvezőtlen hatással is voltak Dutka költészetére. A pongyolaság, melyre régebben is meglehetősen hajlamos volt, most nagyon kellemetlenül elhatalmasodott versein. Ritmusa, rímei szinte megbocsáthatatlanul gyöngék. Jónevű költő már a noblesse oblige elvénél fogva sem írhat le ilyen fa-rímet, mint: «gonoszak: tagadnak.» Dutka új kötetében nagyobb kompozíciókkal is megpróbálkozik, mint pl. a szénről szóló költeményében vagy Arany-ódájában. Ezeket nem győzi erővel: közhelyesek és képzavarosak. Az Arany-óda egyetlen strófájának öt sorában egymás hátán hemzsegnek a következő metaforák: lelkünk olajának kórója, szűrre varrt virágok, messzi délibábok és arany hajó! Kívánatos volna, hogy Dutka költészetének nemes tartalmi elmélyülését formai emelkedés is kövesse.
2. Nadányi Zoltán: Kerekerdő. A költő, kit e kötetből megismerünk, formailag erős Babits-hatások alatt dolgozónak látszik. Könyvét lapozgatva, az a benyomásunk, hogy régebbi dolgait bizonyos pattogó ütemű népballadák külső és belső formái szerint alakítgatta, később aztán ez az eleve megnyilatkozó ritmus-kedv Babits hatása alatt még jobban nekilendült. A kötetben meglepőbbnél meglepőbb csengésű rímeket tömegével találunk, olyik kedvencét (csízió-vízió) többször is ismétli a költő. Gyakran olvasunk természettudományos, ügyes hasonlatot, mint: «csak egy órára kapcsold ereid örökizzó áramát ereimbe.» Több költemény foglalkozik csontvázak és rémek emlegetésével, egyáltalán sok ezekben a versekben az affektáltnak és utánzottnak látszó idegesség. Sok a szellemeskedőn fanyar és «modern» pointe is: egy szonett végső sora azt mondja hogy mily jó az ember balkezének a dolga, mert zsebre dugva, melegben tartózkodhatik, míg a jobb kéznek mindenféle más kezekkel kezet kell fognia! Mégis nem tehetjük le e verskötetet anélkül, hogy szerzője igazi tehetségéről meg ne lennénk győződve. Ha furcsaságait kitombolta s zengő és kész formáit őszintébb és érettebb mondanivalók kifejezésére fordítja, joggal sok szépet várhatunk tőle. Fiatal költőnél szinte páratlan jelenség az, amit ebben a kötetben látunk, hogy a legmerészebb témák során át sem esik egyetlenegyszer sem képzavarba s egy-egy már is őszinte sortöredéke hosszan és melegen muzsikál emlékezetünkben. «Anyád negyvenéves asszony» című versében van néhány ilyen meglepő teljességű sor.
3. Huzella Ödön: A csend. Ezeknek a verseknek az írója formailag, és pedig főleg a belső forma tekintetében még igen tétova. Szétfolyó hangulatképeket kapunk s a versek egymásután való olvasgatása közben meglepetve konstatáljuk, mily könnyen találkozik egy fiatal költő verseiben a Reviczky-hatás Kosztolányi-reminiszcenciákkal. E versekben sok a naivság és a zavar, a házakon olyan a napfény, mint «antik kancsón az aranyzománc» és az utcakövek «hervadt őszirózsák.» De ami lírai konkrétum előszabadul a tapadó sorok közül, az kedves és szép. Nagy csönd-imádat suttog néhány áhítatos strófából, más versekből a vidéki redakciós élet furcsa, bohémes romantikája csillog elő mintegy könnyes ragyogással, s egy félszeg, megható szerelem szelíd tüze is átizzik némely soron. A kötetet befejező Hóemberek című verses kabarékép-féle arról tanúskodik, hogy Emőd Tamás hasonló dolgait túl sokra becsüli a kötet fiatal szerzője.
Az eddigiekben tárgyalt három kötet Nagyváradról való s mindegyiket Mikes Ödön címlaprajzai és könyvdíszei ékesítik. E rajzok tiszta, elegáns ritmikájúak, főleg a Huzella-könyvben, míg a másik kettőnél rontja a jó hatást mesterkélt és zsúfolt szimbólum-tartalmuk.
4. Sipos Iván:Új oltár zsámolyánál. E vékony, egyszerű külsejű versesfüzet, mely Szegeden jelent meg, tiszta és maradandónak ígérkező értékeket hoz. Egy mélyen szomorú lélek nagyon halk megnyilvánulásait kapjuk; olyasféle a hatásuk, mintha egy hónapos szoba ablakából érzelgős hajlamú, beteges diák kedves és hangfogós, magános hegedülését hallanók ki. Csendes szenzációk részesei leszünk; látjuk, amint a lámpafény aranyszínre fest egy esővert falat s fojtott erotikájú sóhaj melegsége csap meg egy selyemszoknyáról írt vers soraiból. Nem széles skálájú tehetség lép itt elénk; de ezeknek a verseknek szelíd munkása mélyen és szorgalmasan ásogatja körül kis földjét s áhítattal tisztogatja meg újra és újra szerényen és kedvesen csillogó szerszámait. A kis föld termése még nem az igazi, a költő még nem szabadult meg azoknak a versíróknak a hatásától, akikhez lelki struktúrájuk hasonlósága miatt erősen vonzódni látszik, de a kis versfüzet darabjainak komolysága és gondos tisztasága biztató fejődést ígér.
