Bálint Aladár: Dohnányi Beethoven-hangversenyei
Bálint Aladár: Dohnányi Beethoven-hangversenyei
Két estén át Beethoven valamennyi zongoraversenyének és hármas versenyének eljátszásával fejezte be Dohnányi Ernő ezidei hangversenyeinek sorozatát. Gazdag és nagyszabású művészi munka betetőzése volt e két este produkciója.
Beethoven zongoraversenyeit külön-külön, egy-egy hangverseny műsorába illesztve, Dohnányitól és más művésztől is már több ízben hallottuk, de így egyfolytában való eljátszásuk alkalmával más – fokozottabb jelentőségükben láttuk e műveket. Beethoven küzdelmes élete, nagyszerű kibontakozása, az elődök örökségével való megbirkózása és felszabadulása folyt le előttünk e két felejthetetlen estén át.
A Mozartból kiinduló B-dúr koncertben a kötött forma keretei között még csak sejtjük a későbbi Beethovent. Egy-egy hangszín alkalmazásában, téma felépítésében azonban már ott rezeg – mint zivatart megelőző távoli morajlás – a Mester megrázó, lenyűgöző ereje. A B-dúr koncert megírásának időpontját a ragyogó Esz-dúr koncertje megírásától mintegy tíz esztendő választja el. Ha nem tudnók mit jelentett Beethoven életében, művészetének kialakulásában e tíz esztendő, e két zongoraverseny mindent megmagyaráz.
A zongoraversenyek egyhuzamban való eljátszásának már a technikai része is hihetetlen fáradságot jelent és a memória feszült figyelmét igényli. Mindezeken felül átélni e hosszú műveket, beleilleszkedni mindegyik szellemébe, a szerkezeti részt plasztikussá tenni, minden színt, árnyalatot felszínre juttatni, páratlanul nagy feladat. Még Dohnányinak, Beethoven legkiválóbb interpretálójának sem az.
Dohnányi művészete ezúttal is varázslatos fényben pompázott. A G-dúr koncert expozíciójának gazdagsága, a második tétel sötét gyászpompája, az Esz-dúr hangverseny káprázata mint valami zengő folyam hullámverése, áramlott a billentyűsor felett.
A filharmonikusok szolgáltatták a zenekari kíséretet. Az előadó művész és a zenekar munkája zavartalan harmóniát adott. Nagyszerű lendülettel tolmácsolták a halhatatlan Mester akaratát. Minden ember megállta helyét. Mintha hódolatadásról lett volna szó. A hármasverseny hegedű és gordonkaszólamát Baré Emil és Kerpely Jenő látták el. Beethovenhez méltó lendülettel.
