Boros Ferenc: A húsz-éves, halott anyámnak
Küldj édesanyám finom, régi képeket,
A vágyaidat, – lányosan, virágosan, –
A te húsz éves, játékos gyermekednek…
A levegő csókoljon szivembe drága álmot;
Küldd el anyám a kacagásodat
És sok csodával a városligetet…
Te gyujtsd a vágyamat lobogó lázzá,
Vagy rejtsd el a szived élő bánatát
Ifju vágyamba, lázamba, szavamba.
Küldj álmokat – mik a szemedben éltek,
Küldj álmokat – hogy beszéljek velük,
Hogy az égre őket kiteregessem…
Mik régen édes szivedbe dongtak,
Miknek ma tán már divatja mult,
De te dudoltad sokszor hajdanán…
Hogy lássalak a lelkembe rejtve
S add, hogy olykor hazudjam magamnak,
Hogy a kék ködből rámnéz a szemed.