Babits Mihály: Augusztus
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. -
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.