Zágon Géza Vilmos: Haják Ferenc †
Zágon Géza Vilmos: Haják Ferenc †
Kedves, nyílt arcú fiú volt és klarinétot fújt az Operában meg a filharmóniában. S a szívével muzsikált. És a szívünkbe muzsikálta magát.
Nem is maradt észrevétlenül a tömegben. Mikor odaállt a karmester mellé és megszólaltatta a Weber koncertdarabját, Debussy rapszódiáját, szinte újra felfedeztette velünk hangszerének szépségeit. Presztízst adott neki. Művész volt és inspirálni tudott a játéka: az ő számára írta Weiner Leó a pompás klarinét-balladát.
Ó, isteni Mozart, isteni kvintettje! Vajon meg tudunk-e még hallgatni valaha, mikor már nem ő fújja gyöngyöző szólamod?
Mindössze huszonkét éves volt vagy huszonhárom, vagy talán még annyi sem. Szegény jó Haják Ferenc! Azt fogják mondani: hős voltál. De mi, akik idáig álmainkban éltünk, tudjuk, hogy a siralmas valóság orkánjában letörünk, mint letaposott virágok.
Most, mikor annyi mindent siratni kell, legyen egy könnyünk egészen és egyedül a tied. Magunkat siratjuk, amikor téged siratunk.
Szegény jó Haják Ferenc! Ha fölzengenek majd a győzelmi kürtök: nem nyomják el lelkünkben klarinétod édes-bús hangját.
