Balázs Béla: Szólok a régiekhez
Halljátok-e, utánatok kiáltok
Én régi szeretőim.
Fejetek megadón lecsuklik-e most?
Szivetek, szivetek nagyon fáj-e most,
Fáj-e, mikor haza fáj?
Szerelem-kenyéren tartanak mások.
Van-e megbujni hová?
Véres emlőről éhen lehullt gyermek,
Gyümölcsi fámnak, melyet áldás vert meg
Mások megbecsülnek-é?
Nem bír, haj, mégse egyet is elhagyni,
Sohse szabadultok el.
Vagytok folyóindák, hiába folytok,
Száz felé virágot hiába hordtok,
Vagyok egyetlen gyökér.
Fáj-e, nagyon fáj-e, ha néha rántok
Rejtett, felejtett gyeplőn?
Bizony árváim hazagyűltök majd ti
Anyátok sírjához múltat siratni
Majd, egyszer, ha mind öregek leszünk.