Turcsányi Elek: Éjjel a váróteremben
Fölémhajolnak, elborítanak.
– – – – – – –
Kinn messze, messze vágtat egy vonat.
A kalauz, aki lefekszik,
Álmában állomásneveket hadar
S veszekszik;
S altatja apró gyerekét:
Csicsi baba! – s a szeme kék;
Összeboruló kormos ablakokkal;
Csak nézzed őket hosszan és aludj el –
Álmodni fogsz síró vakokkal.
De legszomorúbb én vagyok;
A messzekígyózó vonattal
Engem ma minden itt hagyott.
Meghalok?