Turcsányi Elek: Amikről nem fogok tudni
Ó, vonalak, karcsúk és szétfutók,
Ó, város, melyet nem látok soha
S cirádák ódon háztetőkön;
Tükrök, amikbe sohase nézek,
Erkélyek, girlandok, ablakon futók,
Tekintetem sose hintáztatók;
Áramlatok, mik lelkem nem cibálják,
Apró, érfutta, gyöngéd nőkezek,
Álmos könyvekből idézőjelek,
Ezer puha polipkarotok átfog,
Megyek – hagyjatok – nem térek vissza,
Legyen a lelkem tőletek tiszta,
Megyek és nem fogok gondolni többé,
Igérem, nem fogok gondolni többé,
Gondolni többé rátok…