GYÖRGY MÁTYÁS: PLAKÁT
A kék, a zöld csődítő vad kiáltást,
Philister álmot, izzadó kiváltást,
Érzelgős utca-lány dalát: víg átkot.
Kegyetlen szel cafatba rántja széjjel,
A veres égre hull a tompa éjjel,
Másért felejtik, – nincs ki néz porosra.
A múlt salakja im csodára válott,
Groteszk alakja kedves képbe ringat.
Szintén; avagy csodák, a mint kacsintnak
Vásári sátrakon, s nagyon lekoptak.