PÁSZTOR ÁRPÁD: KIVÁNDORLÓK
PÁSZTOR ÁRPÁD: KIVÁNDORLÓK
Ólmos felhőket hajt a szél.
Méhükben vihar feketéll.
Vad hullám száll s kél újra fel,
Hajónk hányódik, mint a pehely.
Otthon most érik a vetés,
A mező egy szent ébredés.
Akácvirág nyit, hófehér.
Méhükben vihar feketéll.
Vad hullám száll s kél újra fel,
Hajónk hányódik, mint a pehely.
Otthon most érik a vetés,
A mező egy szent ébredés.
Akácvirág nyit, hófehér.
De nincs kenyér!
Sirály se ér nyomunkba már,
Csak víz és égbolt a határ.
Lenn a fenéken betegen
Fekszenek vagy jó ötvenen.
Otthon most pásztorsíp dalol.
Szelid kolompok hangja szól.
Estére a nyáj hazatér.
Csak víz és égbolt a határ.
Lenn a fenéken betegen
Fekszenek vagy jó ötvenen.
Otthon most pásztorsíp dalol.
Szelid kolompok hangja szól.
Estére a nyáj hazatér.
De nincs kenyér!
Az ablakot zárjátok el,
A halál rajta belehel.
Itt kering a vizek fölött.
Hangja orkán, nézése köd.
Otthon mostan a Tiszahát
Felölti a nap aranyát.
Virágok közt fut száz kis ér.
A halál rajta belehel.
Itt kering a vizek fölött.
Hangja orkán, nézése köd.
Otthon mostan a Tiszahát
Felölti a nap aranyát.
Virágok közt fut száz kis ér.
De nincs kenyér!
Sötét éjjel temetnek itt,
A testet a vizbe vetik.
Lábán nehéz ólomdarab.
Egy loccsanás… Felzúg a hab.
Otthon a csöndes hantokon
Nefelejts és bazsalikom.
A sírhoz köny, hű szív kisér.
A testet a vizbe vetik.
Lábán nehéz ólomdarab.
Egy loccsanás… Felzúg a hab.
Otthon a csöndes hantokon
Nefelejts és bazsalikom.
A sírhoz köny, hű szív kisér.
De nincs kenyér!
