Ady Endre: Fedjük be a rózsát
Sziven-szurt már, de jön a December:
Fedjük be a rózsát, édesapám.
Rossz virág-asszony, céda, pozsgás nő,
De tündér lehet más valakinél.
Orchidea volt nekem a rózsa
S ma is élhetnek boldog képzelők.
Édesapám, valakit megmentünk,
Nászágy lehet még e rózsa-fedés.
S a póri, pozsgás, nagy, buja rózsák
Szűlik a Tavasz minden víg fiát.
Mindenkinek van kedvese, nője
S párját megleli korhadt fa moha.
És utszéli fűnek, nyurga gyomnak,
Mert szól a kert. föl, nászágyra, ágyra.
Sziven-szurt már, de jön a December:
Fedjük be a rózsát, édesapám.