Szép Ernő: Créme D’Yvette
Ő fönn uralkodik fehér jacht födélzetén,
Vágyam kapkodja fátyolát.
A páholyában hallgat, hattyú bíbor tavon,
A kürtök jajdulnak felé.
Prémkastélyéban reszket, szívemet kívánja,
A hó hull, mintha csengene.
Lankadt száját az őszben gőggel húzza félre,
Ő mindennél szebb, szomorúbb.
Feljő, mert ő a hold és leng az ünnepélyen,
Nézése a halálba küld.
Két karom leszakadhat, nem ölelhetem meg,
Én rongy koldus megdöglök itt.