Ady Endre: Ne bocsáss reám bénaságot
Jaj, ha engem is büntetni fogsz
Keserű gőgömért:
Félek törvényedtől, Uristen.
Nehéz csapásaidnak sorát,
Mert irigyeltetém
Pávás kedvemmel a világot.
S az utcasarki vig szánalom
Morzsáit lesem én,
Ki hivalkodtam pompa-gőgben.
Irigy dühöngők, várakozók,
Okos, pörös felek,
Kik törvényedben bizakodnak.
Hiszen magadat is megcsúfolod.
Tudod, hogy gőgömet
Csak mutatom, vágyom, esengem.
De tudod, hogy szomjan szenvedett,
Álkevélyen, sirón,
És mégis csak igaz fiad volt.)