GELLÉRT OSZKÁR: CIPŐCSOKOR
GELLÉRT OSZKÁR: CIPŐCSOKOR
Ne panaszkodj; könnytelen könnyeidért
Kár, kár. Ne panaszkodj asszony, mért
Cipőd kibomlott szalagját ma már
Csak ugy kötöm be – ó szörnyű dolog, –
Hogy leguggolok.
Holott egykor valaha még úgy kötöttem,
Mintha fölöttem áldón
maga ő, Szűz Mária állt vón,
S mintha imára hajolna a térd,
Földet úgy ért.
Kár, kár. Ne panaszkodj asszony, mért
Cipőd kibomlott szalagját ma már
Csak ugy kötöm be – ó szörnyű dolog, –
Hogy leguggolok.
Holott egykor valaha még úgy kötöttem,
Mintha fölöttem áldón
maga ő, Szűz Mária állt vón,
S mintha imára hajolna a térd,
Földet úgy ért.
Dicsérd urad inkább, mosolyogva dicsérd;
Lásd, kopik a ruha és kopik a térd,
Ha sokat súrolja a földet.
S ne feledd, hogy e két más mozdulat közt
Ezer nap tűnt le felettem.
Ezer nap a múltba tért.
Ezer napot éltünk… s ezeregy éjt,
S minek is tagadnám, lustább lettem.
Füh… végre kész a csokor.
Úgy,úgy, kicsi parfümös kendő,
Hajts gyöngyöző arcomba gyönge szélt,
Kergesd ki belőle helyére a vért.
Hát… igen; hát csak azért.
Lásd, kopik a ruha és kopik a térd,
Ha sokat súrolja a földet.
S ne feledd, hogy e két más mozdulat közt
Ezer nap tűnt le felettem.
Ezer nap a múltba tért.
Ezer napot éltünk… s ezeregy éjt,
S minek is tagadnám, lustább lettem.
Füh… végre kész a csokor.
Úgy,úgy, kicsi parfümös kendő,
Hajts gyöngyöző arcomba gyönge szélt,
Kergesd ki belőle helyére a vért.
Hát… igen; hát csak azért.
