JUHÁSZ GYULA: IMITATIO CHRISTI…
Szürke betűkben élek én magam,
A napot nem nézem, csak áldozóban,
Áldozó napnak szép bánata van.
Tested sebét viselte boldogan,
A vágy nyilát úgy hordom én s a távol
Honvágya fáj örökké, ó Uram!
Fölött álmom szinek tömjéne ég,
Ez élet minden bája veszve rég.
Az új egek, az új dimenziók.
Hol e holt sziv ismét vérezni fog!