ADY ENDRE: A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ
ADY ENDRE: A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ
A föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra,
Hazajön a fiad.
Kicsi országom, újra meg újra,
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédűl, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Szédűl, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elűlnek
S fölhorgadnak megint.
Magyar vágyakkal, melyek elűlnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bus akaratlan,
Kicsi országom példás alakban
Te orcádra ütök.
Kicsi országom példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
