SZÉP ERNŐ: A HARANGOZÓ
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorult falu,
Ő az istennek muzsikál föl onnan.
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámul a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyu várost, hova sohse jut…
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szive s gyűlöli a falut.