ADY ENDRE: EGY RÉGI KÁLVIN-TEMPLOMBAN
ADY ENDRE: EGY RÉGI KÁLVIN-TEMPLOMBAN
Papunk ravasz, öreg bölcs,
Húsz éve is az volt már.
Templomunk Kálvin-templom,
Nincs benne cifra oltár,
A textus ma is Jézus
Épen úgy, mint húsz éve:
„Megtöretett a teste,
Megtöretett a teste,
Kiontatott a vére.”
Húsz éve is az volt már.
Templomunk Kálvin-templom,
Nincs benne cifra oltár,
A textus ma is Jézus
Épen úgy, mint húsz éve:
„Megtöretett a teste,
Megtöretett a teste,
Kiontatott a vére.”
Jártam turista kedvvel,
Vonatoztam, hajóztam,
De templom rég nem látott
Így, imádkozó pózban.
Be jó volna kacagni
Húsz év után megtérve:
„Megtöretett a teste,
Megtöretett a teste,
Kiontatott a vére.”
Vonatoztam, hajóztam,
De templom rég nem látott
Így, imádkozó pózban.
Be jó volna kacagni
Húsz év után megtérve:
„Megtöretett a teste,
Megtöretett a teste,
Kiontatott a vére.”
A hivek nagy, szent hittel
Figyeltek ott körültem.
Én, ha nem kacaghattam,
Legalább is röpültem.
Ámenre tértem vissza
Húsz évből az igére:
„Megtöretett a teste,
Megtöretett a teste,
Kiontatott a vére.”
Figyeltek ott körültem.
Én, ha nem kacaghattam,
Legalább is röpültem.
Ámenre tértem vissza
Húsz évből az igére:
„Megtöretett a teste,
Megtöretett a teste,
Kiontatott a vére.”
