Lo Presti család. (Fontana d'Angioli, báró.)
Lo Presti család. (Fontana d'Angioli, báró.)
A Lo Presti Fontana d'Angeli vagy d'Angioli hazánkban egy század óta hazafiusított báró család ős régi spanyol eredetű, melynek ereiben castiliai nemes vér foly. Ős hazájából a XIV. századból Siciliába telepedett és innen hazánkba. Családfáját a XIV. századig viszi föl. Első ismert törzse Péter 1391-ben aragoniai Mártonnak Frigyes siciliai király vejének kiséretében lépett Siciliába, hol 1394-ben Castronuovo várnagya lett. 1431-ben V. Alfonz által a „regius miles“ rangra emeltetett, és utódai számára Castrogiovani város gabelláját (kivándorolási dij) nyerte örök hűbérűl. Tőle a családnak 1862. évben Temesvárott kinyomott történeti leirása következőleg fűzi a leszármazást:
I. tábla.
Lo Presti Péter 1394. Castronuovo várnagya 1431. Regius miles.; I. Miklós (Abatelli Anna 1479.); Joannes Sancius Suterában 1519.; Tuzzia (Giovan Ruo.); II. Miklós 1532. (Isabella Pozzo.); Mária.; Prospero máltai lovag 1582.; I. János Alajos idősb. kapit. 1601. végr. (Nempha Bellavia); Giovanella.; I. Tamás báró di Pietra longa (Bonfanti Faustina 1606.); Folytat. a köv. lapon.; Sancius.; Joanna.; Damma.; Jeromos (Roselli N.); Károly.; József.; Ferencz.; dr. Károly (Agatha Mauro.); Jeromos.; dr. Ferencz. (Anna Lenardo Gregoria.); Don Carlo.; dr. Joannes Leonardus (Anna Brugnone.); Agatha.; Miklós. kanonok.; Vincze.; Antal.; János.; Alajos.;
I. Tamás, ki az előbbi lapon. báró di Pietra longa. (Bonfanti Faustina 1606.); Eleonora (Antonio Salamone); innen a Salamone cs.; Melchiora.; Ferencz.; Antonin első hitbizományos 1598.; Angelo-Mihály szül. 1606. Suterában. (Unda e Gioenio); Miklós.; II. János-Alajos 1605.; Antal.; Onofrio.; Gáspár pap.; III. Ján.-Alajos. Fontana d'Angioli első ura 1685.; Miklós sz. 1625.; Antal. Giovan-Onofrio.; János Al.; Eleonora.; I. Ferencz sz. 1627. Palermóban lakott (Margareta lo Puzzio.) Folyt. II. táb.; Tamás sz. 1632. (Anna Gerardi.); Benedek (Laurea Corlone); Ferencz.; Tamás.; Pasqualis.; Speranza.; Jeromos; Miklós.; Jozéfa. sz. 1701.; Ignácz sz. 1646. (Melchiora Mericonde Tomassina.); Dora.; Jozéfa.; Anna.; József (Roza Ernandez.); Gábor.; Ignácz.; Antonin sz. 1690. (Rosalia Mallo.); Kata.; János-Alaj. (Rosa lo Campo.).; Jakab † Bécsb.; Mária (Xav. Astengo kapit.); Jozéfa-Fel. apácza.; Antonin-Eleonora apácza.; Fani.; János-Alaj.; Vincze.; Antonin.; Constanczia.; Jozéfa.; Concetta.;
II. tábla.
I. Ferencz sz. 1627. ki az I. táblán (Margar. lo Puzzio.); I. Pál. sz. 1647. (Dorothea Majorana e Bartolotta.); II. Ferencz sz. 1679. Bécsbe teleped. (Hieronima Gaetana Arini.); Antonin sz. 1676. hittudor.; Mihály sz. 1701. keres. tanács. 1754.; Rochus sz. 1704. cs. kir. ezredes 1764. magyar honfiú. (1. Anna Eimbach. 2. Éva Roth.); Jozéfa-Róza. sz. 1706.; Benedek sz. 1810. korm. és pápai házi lelk.; Alojzia sz. 1712. apácza fejed.; III. Ferencz (gr. Eszterházy Julia.); Antal sz. 1761.; Miklós sz. 1762. † 1788. mint hős.; I. Lajos sz. 1767. Merczifalva stb. ura (Josepha La Roy de Lozembrune.); József sz. 1768. 1817. kapit. (gr. Draskovich Henriette.), Miklós sz. 1771.; Teréz.; Ludovica sz. 1817.; Henrika sz. 1820.; Szidonia sz. 1823. † 1834.; II. Lajos sz. 1823. (gr. Eszterházy Seraphina.); Árpád sz. 1825.; Eugenia sz. 1845.; Ilona sz. 1847.; Lajos sz. 1852. Ágnes sz. 1850.; Szerafina sz. 1855.;
E munka köréhez a család történetének vizsgálása csak a magyar honfiusitás idejétől tartozván, valamint a fölebbi származtatás birálati vizsgálata e körön kivül esik, úgy azokból csak is röviden a főbb mozzanatokat lehet megemlitenem. A táblázati törzsnek unokája, I. János (ki Giován Sancio néven fordúl elő) Sutera városában vette lakását, hol I. Ferenczig (ki Palermoba telepedett) volt a család fő székhelye. Ugyan csak Sutera mellett (vagy területén) van a Fontana d'Angioli (v. d'Angeli) nevű hűberes (feudal) birtok, melynek első ura 1685-ben Onofrio fia III. János Alajos volt, és mely ennek kihaltával a ma is élő ág elődeire szállt, és melylyel a családi bárói rang is összefűzve van * – A családfán különben már I. Tamást báró di Pietra longa czímmel találjuk.
A latin oklevelekben „nobile feudum et baronia Fontanae Angelorum“ neveztetik, és 1737-ben még a család birtokában volt.
A család több jeles katonát és több máltai lovagot mutat föl, mely utóbbi eset a család régi kitűnő nemesi állására szolgáltat tanúságot. I. Ferencz (szül. 1627.) Palermóba tette lakását, és több bizonyitvány szerint családja itt is az elismert patricius családok közé tartozott. Ennek unokája II. Ferencz (sz. 1679.) a spanyol háború ujolagos kitörése után 1736. táján családostúl Bécsbe telepedett, miután különben is egyik fai Rochus (szül. 1704) már ekkor a német birodalom (most osztrák) császári királyi hadseregében szolgált, és ekkor már (1736.) mint örnagy és a Viscounti zászló-alj parancsnoka a török háborúban tünteté ki magát. És tulajdonképen ez idő óta tartozik ide e családnak tüzetesebb ismeretetése. Rochus – mint jeles katona, ki az olaszországi, a török és porosz háborúban 13 csatában fényes részt vett és háromszor sebet kapott, alapitá meg családjának magyarországi állását. Miután régi nemesi származása időnként többször szigorúan megvizsgáltatott; 1739-ben már az alsó ausztriai úri rendbe (Herrenstand) beiktattatott. 1748. april 29-én ezredes lőn. 1759-ben bárói czíme használatának jogosultsága is elismertetett, az 1764. évi magyar országgyülésen pedig a 47. törv.-czik értelmében utódaival együtt a magyar honfiusitást is megnyerte, és az által családja hazánk mágnásai sorába iktattatott; a hűségi esküt halála közbejötte miatt 1807-ben fia I. Lajos teljesité.
Rochusnak egyik fiától III. Ferencztől és gr. Eszterházy Juliától származott unokája Miklós (szül. 1762.) főhadnagy, mint hős különösen emlitést érdemel. A török háborúban 1788-ban junius 28-án a török határon álló Rama erődöt Belgiojoso gy.-ezredbeli 23 legénynyel Zrínyi Miklós példájaként a túlnyomó ostromló sereg ellenében utolsó csep vérig oltalmazá, és ott vitéz legénységével együtt hősi halált halt. Az elesett báró Lo Prestinek jobb keze három, bal keze két darabra volt vagdalva, derekán három sebhely tátongott, egyik szúrás, kettő lövés eredménye *. A hős tetemei Uj-Palánkán katonai dísszel temettettek el.
Wiener Blätter 1788. jul. 9. nro. 8.
Rochusnak említett másik fia I. Lajos (szül. 1767.) Temes megyébe telepedett le, hol gróf Saurau bir. ministertől örökbevallás útján szerzé Merczyfalvát és Zsadányt, és azokra utóbb 1804-ben kir. helybenhagyást, és törv. szerinti beiktatást. Ugyan ő szerzé utóbb 1826-ban kir. adomány mellett Arad megyében a Tok, Iltyó és Szelistyei uradalmakat. Mint magyar birtokos úr, megyéje köz ügyeiben élénk részt vett, mint azt Temes megye 1819-évi elismerő levele tanusítja. 1829-ben tett végrendeletet, mely magasztos nemes jelleméről tanuskodik, ebben meghagyta, hogy fiai a hazai törvényekben és magyar nyelvben különösen oktattassanak. Örökösök hiánya esetére pedig összes birtokai a magyar Ludovicea intézetnek jussanak. Meghalt 1832-ben és Merczyfalván eltemettetett. Nejétől lozembruni Le Roy Jozefától a táblán látható leányai, és két fia II. Lajos és Árpád maradtak, kik atyjok hazafiasságát örökölve, főleg nevezett Árpád által a m. akadémiára tett nagyszerű alapítvány által a báró Lo-Presti nevet és annak emlékét a „nagyérdemű hazafiak“ sorába iktatták.
A család czímere – egy, farkát hátúl felgyürűző sárkány, mely lábaival zöld galyat tart.
