Gálffy család. (Maros-kocsárdi).
Gálffy család. (Maros-kocsárdi).
Gálffy János szerint a maros-kocsárdi Gálffyak Magyarországból szakadtak Erdélybe *. Magyarországban – az akkor ugynevezett részekben – Bihar, Szathmár, Zemplin * megyében voltak Gálffyak.
L. naplóját gr. Kemény és Kovács: Erdély tört. tár. I. 79.
Szirmay C. Zemplin not. top. 81.
Szathmár megyében Zsarolyánban már 1487-ben birt Gálffy Sebestyén *; 1587-ben pedig Gálffy Ferencz 1587-ben többekkel együtt 1587-ben Szathmár megyei Gencs helységben részbirtokot kapott adományban.
Szirmay Szathmár várm. II. 40. 218.
Biharban pedig Belényesen birt a család, mint alább látandjuk.
Erdélyben e nevet Gálffy János emelé fel, és tevé emlékezetessé. Előbb Báthori Zsigmond nevelője, utóbb tanácsosa, kit 1593-ban az ádáz-lelkü Bodoni István incselkedései folytán Báthori Zsigmond Belényesen elfogatván, Szabó Balás huszti alkapitány által lefejeztetett. Csak egy napi várakozást kért, s alig egy órányi imádkozási időt nyert *. Elkoboztatván birtokai, marmarosi jószágait 1611-ki november 26-án Kun Gáspár kapta meg *. Erdélyben székhelye Kocsárd volt Aranyos-székben. Családfája – melyet ő alapita – igy jött le *:
Wolfg. Bethlen III. 27–34.
Kemény Jos. Not. Cap. Albens. 239.
Kemény és Kovács Erdély Történettára I. 75–77.
Gálffy János lefejezt. 1593. (Pernyeszi Erzse); Péter; Ferencz; Kata (Bagosi Pálné); Zsuzsa (1. Nádudvari Pálné. 2. Rédey Pálné); Zsuzsa (Ördög Istvánné); Borbála (Bánffy Farkas)
E családfáról látjuk, hogy Gálffy János harmadizen fi-ágon magvában kihalt; – de a magyar ág még élt 1620-ban, midőn belényesi Gálffy György Boros-Jenő várkapitánya volt *.
Kemény Józs. Notit. Capit. Albens. p. II. 36.
