ILOSVAY LAJOS

Teljes szövegű keresés

ILOSVAY LAJOS
SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN, 1978
Ilosvay Lajos (Dés, 1851. okt. 31. – Bp., 1936. szept. 30.): kémikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1891, r. 1905, ig. 1919, t. 1928). Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte. 1874-ben gyógyszerészmesteri, 1875-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert, 1875–76-ban Lengyel Béla mellett, majd 1876–80 között tanársegédként Than Károly intézetében működött. 1880–82-ben állami ösztöndíjjal Bunsen, Baeyer és Berthelot mellett dolgozott. 1882-ben a bp.-i műegy.-en a kémia rk., 1883-ban ny. r. tanára lett, 1901–1903-ban rektor. 1910-től kormánypárti ogy.-i képviselő, 1914–1917 között a vallás- és közoktatásügyi min. államtitkára. A Természettudományi Társulat titkára (1906–14), majd elnöke (1914–36). 1932-ben a Társulat tiszteleti tagjává választották és a Szily-éremmel és jutalommal tüntették ki. Az MTA másodelnöke (1916–19, 1925–28). Szerk. a Magyar Chemiai Folyóiratot (1897-től), majd a Természettudományi Közlönyt (1906-tól). Kutatásai főleg az analitika és a szervetlen kémia körében mozogtak. A levegő oxidáló alkatrészeivel foglalkozva a salétromossav kimutatására szolgáló Griess-féle kémlőszert rendkívül érzékennyé tette (Griess–Ilosvay-reagens). Irodalmi tevékenysége szakmájának tudományos művelésén és népszerűsítésén kívül közművelődési téren is kiterjedt. 1927-től a felsőház tagja. – F. m. A chemia alapelvei (Bp., 1888); A levegőben égéskor keletkező nitrogéntartalmú melléktermékek mennyiségi meghatározása (Bp., 1893); A hydrogénperoxid új kémlőszerei (Magy. Chemiai F., 1895); Hydrogénperoxid és salétromsav hatása egymásra nagyon híg oldatban (Magy. Chemiai F. 1895). A phenylendiamidok mint az ózon kémszerei (Magy. Chemiai F., 1899); Bevezetés a szerves chemiába (Bp., 1905). – Irod. Gáspár Margit: A magyar kémiai irodalom bibliográfiája; Lenhossék Mihály: Megemlékezés I. L. ig. és t. tag elhunytáról (Akad. Ert., 1936); Plank Jenő: Dr. I. L. (Magy. Mérnök és Építész-Egyl. Közl., 1936); Zemplén Géza I. L. 1851–1936 (Term. tud. Közl., 1936).