BETEGSÉG
s nem aratom le termő agyamat,
s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
nem őrzik meg az érett magokat;
ha látom a csillagos éjszakán
a nagy regény ködös jelképeit
s érzem, hogy árnyait leírni tán
a sors mágikus keze nem segít;
Ha azt érzem, te percnyi tünemény,
hogy többé majd nem nézhetek terád
s a gondtalan tündér szerelmet én
nem ízlelem, akkor a szép világ
partján tünődve állok, egyedül, |
s Hír, Szerelem a semmibe merül. |