I. Egy kis fűzfapoézis
I. Egy kis fűzfapoézis
[jan. 19.]
A mai ülés versben kezdődött és prózában végződött.
Meszlényi Lajos nagy versifikátor és híres az ötleteiről. Nevét azonban sem a versei nem fogják maradandóvá tenni, sem a politikai beszédei, hanem egy tréfás epizód.
Egy képviselő, akit nem akarok megnevezni (Rágalom úr házánál ez a divat most), egy szép asszonykára teszi figyelmessé Meszlényit.
– Nézd csak milyen csinos portéka ül ott fenn a középkarzaton.
Meszlényi veszi a gukkert, megnézi s megösmeri, hogy ez éppen a figyelmeztető kollega felesége, de nem akarja elrontani a tréfát – hanem inkább megtetézi.
– Ah, igazán nagyon szép asszony! Ösmered?
– De még mennyire – kötődött a férj. – Nemegyszer volt vele randevúm.
– Nekem is – jegyzé meg ártatlan arccal Meszlényi.
A férj csakhamar megbánta a rossz tréfát, s egyszerre föltámadt nyugtalansága csak akkor múlt el, mikor Meszlényi megesküdött, hogy tudta kiről beszél és mikor Meszlényit jobban megnézte.
Apró tömzsi emberke, pirospozsgás arccal, eleven, mint a halcsík, szemében mindig ott vigyorog a pajkos tréfák démona.
Tréfából támadta meg a költségvetést is s vágott ki egy két klapanciát. Szerinte a kormány hegedűsei azt éneklik:
Tiszán innen Tiszán túl
Helyreállt az egyensúly.
Helyreállt az egyensúly.
Általában Fejér megye igazi poétás megye: ahol az ősköltészet oltárai égnek. Ott még a parasztok is versekben beszélnek, mint a tragédiák hősei.
A követválasztáskor azt énekelték Bodajkon:
Ki nem látott kaffer-zulut
Nézze meg Meszlényi Lulut.
Nézze meg Meszlényi Lulut.
A szomszéd kerületben pedig így fejezték ki rokonszenvüket Kégl György iránt:
Együnk egy kis kolbászt hurkát
Válasszuk meg Kégl Gyurkát.
Válasszuk meg Kégl Gyurkát.
Különben pedig a Meszlényi mai csipkelődései (hol ide, hol oda koppantott a csőrével, mint egy pajkoskodó szarka) nem nélkülözték az elmeélt, s hellyel, hellyel olyan jóízűek voltak, mint a hurka, kolbász.
