AZ ORSZÁGHÁZBÓL
AZ ORSZÁGHÁZBÓL
(Karcolat)
Vallásos hangulat uralkodott a házban, a jó Péchy Tamás művészileg utánozva a lutheránus papok szónoklási modorát, megemlékezett a bécsi katasztrófáról. A ház részvétét hívá fel, mely tudtul is fog adatni a lajtántúli parlamentnek.
Az érdeklődés központja ma a karzat volt. Talán valami szép női szemek? Oh, nem! Hiszen az egész világ tudja, hogy a mi parlamenti férfiaink milyen erkölcsösek... Hanem Kálnoky grófot várták a karzatra. Mert híre volt, hogy megjelenik. És az új seprűre ki ne lenne kíváncsi?
A kérvények, bejelentések, javaslat-benyújtások, interpellációs kísérletek s egyéb bolondságok után, miután a ház havi költségvetése elfogadtatott, tárgyalás alá került a német vámterülettel való kikészítési forgalom szabályozásáról szóló törvényjavaslat.
Mint az ördögök a tömjénfüsttől, úgy szaladtak szét a honatyák a nehéz témától. Csinálja Tisza Kálmán! Úgyis egy tarisznya bizalom szakadt a nyakába ma! Mikor belépett a »ház«-ba, megéljenezték a mamelukok. De kár ilyenkor az olyan hatalmas bariton-hangért, mint a Beöthy Algernoné!
Az ellenzékiek is elszállingóztak. Hiszen arra való Eötvös Károly! Tud az mindent és gondolkozik mindnyájuk helyett, hadd opponáljon ő!
Opponált is, elmondta összes bűneit a kormány kereskedelmi politikájának, de bizony még csak el se pirult amiatt senki, a zsebrákok kihallgatták nyugodtan és még nyugodtabban megszavazták.
Még az is szerencséje volt a javaslatnak, hogy éppen a tárgyalás közben behozott egy fiatal képviselő egy új »Drukk« naptárt: mind odatódult körüle nézni, hogy, a jó Patay Pista bácsi szelleme hogyan látogatja meg Csiky Sanyit, mondva mondván:
»Aki pipafüst-fellegben
Ez órán elédbe lebben,
Én vagyok. No, mit meredsz rám?
Én vagyok a nászod: Están.«
Ez órán elédbe lebben,
Én vagyok. No, mit meredsz rám?
Én vagyok a nászod: Están.«
Sanyi erre imigyen felel:
»Esmérem a pélpád füstyit,
Te vagy, öreg! Hej, a nyüstyit!« stb. …
Te vagy, öreg! Hej, a nyüstyit!« stb. …
E versezetet és a szaftos mondásokat hallgatták s adták egymásnak tovább fültől fülhöz, míg az a kereskedelmi dolog eldőlt.
Hanem ’iszen most már konfektnek sokkal élénkebb téma következett. A törvények kihirdetéséről szóló törvényjavaslat. No, itt már lehet valamit csinálni. Ha nagyobb dolgot nem, hát legalább föl lehet ingerelni a miniszterelnököt.
Egy kis ürmöt keverni a mézes »éljen«-ek közé.
És ez talán sikerült is, mert Szilágyi Dezső olyan logikával és olyan hatalmas erővel szólalt föl a javaslat ellen, hogy a saját pártja sokkal lelkesebben éljenezte meg, mint Tiszát beléptekor. Mert hiába, a kicsinált lelkesedés »éljen«-ei éppen olyanok, mint mikor a Blaháné hangját elviszik fonográfon Miskolcra. Hiszen az igaz, hogy az ő hangja, de milyen?
Lánczy Gyula is ma zengte el a »szűzbeszédet« a javaslat ellen.
– Jól szól az a furulya, édes öcsém! – mondta neki Somssich – csakhogy három lyuka van.
Ezzel aztán jellemezve volt a beszéde is.
Tisza felszólalása után különben a mameluksereg kivételesen megszavazta ezt a törvényjavaslatot is.
