APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (okt. 21)
APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (okt. 21)
Okt. 20.
A Házból ám, de nem a tisztelt Házból.
Mert ma »paullo majora canamusa. A méltóságos főrendek házáról szól az ének.
Csendes ház ez máskülönben évek hosszat. Ott a szomszéd teremben bepácolt múmiák és páncélos lovagok is zavarnak annyi vizet, mint a méltóságos és nagyméltóságú főrendek ott a múzeum vörös termében.
Ha aztán néhanapján, minden szent időben egyszer egy kis nesz támad a dohos légkörben – az aztán esemény. Azt illik jegyzékbe venni a krónikaírónak. Nem úgy, mint a képviselőházét, mely mindig zakatol s örökös lármájához úgy hozzászoktatja a fület, hogy akkor riadunk meg, mikor elcsendesül, mint a molnár, aki fölretten édes álmából, ha megáll a kelepelő.
Ma tehát a főrendiház neszezett.
A hétszáz meghívott mágnás közül lelkiismeretesen meg is jelent vagy harmincöt, nagy része szép kardosan, a főpapok violaszín tüszőkkel a derekukon s ugyanolyan színű görögdinnye-kobakokkal a fejükön.
Miniszter is öt egész darab jutott ma a főrendeknek. No, itt ma valami nagy dolog készülhet.
Úgy is volt.
Fölolvasták a miniszter átiratát, melyben fölkéri a házat, választaná meg a reá eső húsz tagot a 27-ére összehívott delegációba.
Delegáció?! Haj, mily villanyozólag hatott e szó Árpád címeres véreibe. Delegáció, a Jula mintaintézménye! Választani bele tagokat? Hogyne! Azonnal. Íme, már itt is vannak a cédulák.
S csakugyan alig telt bele öt perc, már be is voltak szolgáltatva a szavazójegyek.
Hát így is kell, így is illik egy főrendiházban. Az a rebellis képviselőház még 24 óráig gondolkozik.
De nem ez volt a mai ülés legfőbb tárgya. Ennek a kedvéért harmincöt magyar mágnás nem kelt volna föl az ágyából tizenkét óra előtt. Gondoskodjék a hadügyminiszter a maga delegátusairól, nevezze ki magának s vitesse föl Bécsbe kötéllel – bánják is ők.
Más, sokkal nagyobb és fontosabb dolog hozta őket együvé ilyen kora reggel, (11 és fél óra) ilyen rengeteg számban.
Vita lesz a válaszfölirat fölött. Általános vita. No, ez el fog tartani legalábbis három-négy napig. Mert hát a tárgy fontos, s van benne udvariassági point is. Mert csak nem küldhetik föl király őfelségének minden szó nélkül; annyit sem mondana, hogy befellegzett.
És richtig, a válaszfölirat felolvasása után föláll gróf Keglevich István.
Egy magyar mágnás, aki beszél. Éspedig magyarul beszél. No, nemhiába tartják a főrendiház üléseit a múzeumban. Ritkaságoknak ott a helye.
A nemes gróf persze, hogy azzal kezdi, hogy ő elfogadja a válaszfölirati javaslatot. Hát, hogy ne! Próbálná csak azzal kezdeni, hogy »nem fogadom el, hanem ajánlom a szélső baloldalét«. Hah, mekkora lenne itt az elképedés. Az elnök menten lefordulna a székéről, Cziráky szörnyethalna, a hercegprímást meg azonnal megütné a guta.
A nemes gróf tehát elfogadja. Minden szép, minden jó, ami benne van. Ami természetes is, mert a válaszfölirat a legmagasabb trónbeszédnek visszhangja csak, s micsoda vakmerő tiszteletlenség volna azt mondani, hogy a legmagyarabb királyi ajkakról egyéb is ellebbenhetett, mint ami a legjobb, legszebb, legbölcsebb és legcélszerűbb. Ami a trónbeszédben benne van, az mind nagyszerű. De van nagyszerű olyan is, ami a trónbeszédben nincsen benne. (Mozgás. Nyugtalanság. Suttogás: »Stefi rebelliskedik.«) Így például az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, (Derültség.) és ami azt kizárja, a közlekedési hálózat kiegészítése (Közbesúgás: Stefinek még nincs vasútja.), vallási és házassági kérdések megoldása. (Gewalt! Segítség! Na, der Einfältige! A hercegprímás teljes segédlettel elájul.) Kérem, ez mind benne volt a 75-ki trónbeszédben, pedig az is a legmagasabb trónbeszéd volt. (De ez még annál is magasabb.) S ezek közül csak a pénzügyi viszonyok terén történt előhaladás hat év alatt. (Der zielt auf die Steuer hin! Hat aber Recht, gewissen Massen.) Egyebekben csak kezdeményeztünk, de be nem fejeztünk semmit. (Ist der aber grob!) Jó közgazdasági politika kellene, hadd csökkenne a nyomor, (Aber, Stefi!), s ne vándorolnának ki az emberek. (Hát csak nem csukhatjuk el őket!) Meg kell szüntetni a regálét. (Arányos megváltással, meint er.) Sok van a gazdaság terén, amit részletesen szeretett volna hangsúlyozva látni a trónbeszédben. (Na freilich, fällt ihm ein!) Aztán a törvényhozás is reformra szorul. (Will uns nach Haus schicken.) Főispánokat is meg kell rendszabályozni. (Der Teufel wird ihm akkor főispán!) Erről mind nem szól a trónbeszéd egy kukkot sem, minélfogva a legnagyobb hódolattal elfogadja.
Vérszemet kap a rebellis beszédre gróf Zichy Nándor is. Őneki is sok kell, amit a trónbeszéd nem ígér. Polgári törvénykönyv is kellene. Főrendiház reformja is kellene, de azt maga sem hiszi, hogy megkapja, noha ezt a legmagasabb trónbeszéd megígéri. Summa summarum elfogadja a javaslatot. Inkey Nándor a horvátok részéről dettó.
Tisza Kálmán nem hagyhat cáfolat nélkül ennyi ellenvetést, vissza kell vernie az ádáz támadásokat. Neki is gyürkőzik hatalmasan, hogy leteperje a fejét emelgetni kezdő gaz oppozíciót. Mit? hogy csak az adóban volna tapasztalható országos emelkedés? Hát a közigazgatás? Avagy nem 1876-ban lett-e meg az a rengeteg reform, melynek egy olyan intézményt köszönhetünk, mint a közigazgatási bizottság? Azért, hogy a Jula gróf, azért másnak is lehetnek mintaintézményei. Aztán, engedelmet kérünk, de mi is építettünk görbe vasutakat, ezt ne tessék szem elől téveszteni s ne tessék mondani, hogy semmi se történt. Polgári törvénykönyv? Azt hiszik, hogy azt csak úgy föl lehet fújni? Másutt is nemzedékek éltek ebből a munkából, az apa fiára hagyta örökségül. Csak nem akarják a jóravaló embereket kenyerüktől megfosztani az urak! Lám, a bazilika is hogy épül a Lipótvárosban, meg az operaház a sugárúton. Élni csak kell az embereknek.
Most föláll Lipthay Béla báró. Képviselőkorában is a baloldalon ült s mérsékelten ellenzékieskedett. No, itt a főrendiházban valóságos vérengző tigrisnek válik be az olyan ember. Nemhiába van neki olyan kemény arca, mélyen bennülő szeme, bozontos szemöldök alatt, mintha valami régi rámából lépett volna elő Rákóczinak valamely kurucgenerálisa. Ez itt, meglássátok, még ellenzéket teremt s inficiálja a levegőt elégületlenséggel s oda lesz az engedelmes főrendiház jó hírneve.
Azt mondja, hogy alig van a kormányzatnak ága, melyben ne volna kiáltó a hiány. Ami a pénzügyek terén jó történt, mi az a fölszaporodott terhek sima tengeréhez képest! Mint egykor Bánk bán, azt mondja ő is: Az országnak nagyobb részét bejártam és mindenütt csak nyomort és elbúsulást találtam. A közvagyon fogy, az érték hanyatlik, napról napra válságosb a helyzet és szomorúbb a kilátás.
Conticuere omnes intentique ora tenebant. Ilyen vörös beszédet még nem sokat hallott a főrendi terem, amióta vörös.
Tisza nem is hagyhatta a méltóságos főrendiházat e beszéd benyomása alatt, sietett helyreigazítani »félreértett szavait«.
És ezzel – vége lőn a komédiának. A válaszfelirati egész nagy vitának, melyre a képviselőháznak egy hét kellett, nyakára hágtak rövid egy óra alatt.
Ezek tudnak ám gyorsan dolgozni.
