A mi a szent korona két részét illeti, tudvalevő, hogy az alsót Dukas Mihály (1071–1078) s fia és uralkodó társa Konstantinus Porphyrogenitus (1074–1078) küldte I. Géza királynak, míg a felső, általános felfogás szerint, az a korona, melyet 1000-ben II. Szilveszter pápa adott Szent Istvánnak. Egyik kiváló történetírónk azonban arra támaszkodva, hogy Aba király legyőzetésekor (1044) a korona III. Henrik császár kezébe került, ő pedig Rómába küldte a pápának, kétségbe vonja, hogy a felső korona azonos volna a Szilveszter-féle koronával. Annyi bizonyos, hogy ez a korona 1074/1075-ben még Rómában volt s ez teszi érthetővé, hogy a XI. század derekán két koronát is kaptak Byzanczból királyaink. Egyik a XII. (IX.) Konstantinus Monomachus császár (1042–1054) s Zoe (1028–52) és Theodora (1042–56) császárnők arczképével ellátott s a M. N. Múzeumban őrzött zománczos arany korona, melyet Nyitra-Ivánkán a szántóföldben leltek; ezt bizonyára I. Endre király (1047–60) szerezte Konstantinápolyból s 1047–52 között került Magyarországba. Csakhamar azonban elveszett, akár az Endre és Béla (1060), akár a Salamon és a herczegek (1074) közti harczok alatt. Szükséges volt tehát más korona után nézni s I. Géza, miután VII. Gergely pápa az 1074–1075 közti levél- és követség váltások alatt a Szilveszter-féle koronát nem küldte vissza, újat kapott Dukas Mihály császártól. Valószinü azonban, hogy a Szilveszter-féle korona is nemsokára ezután visszakerült, a pápa visszaküldte már Szent Lászlónak s ekkor aztán a régi és új koronát egyesítették. Mert a Dukas-féle díszes korona megszerzése után csakis az teszi érthetővé, hogy a kissé barbár módra két koronából állítottak össze egyet, hogy a felső koronának királyaink és a nemzet szemében volt valami jelentősége. Az a jelentősége, hogy Szent Istváné volt. Bizonyos ugyanis, hogy kora valamivel régibb, mint Dukas M. koronájáé, nyugoton készült és nem Konstantinápolyban, mert bár a zománczművészet rajza byzanczi, a föliratok latin nyelvüek s aranya is tisztább, sárgább s nem halványszinü, a minőt Konstantinápolyban használtak; technikája és zománczművészete kezdetlegesebb, mint a Dukas-féle koronáé, mely a byzanczi ötvöstechnika teljes kifejlődését tanusítja.